A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Kun Enikő: "Mutogattya Isten haragját" - Adalékok az 1739/40-es debreceni pestis történetéhez
74 ezeken kívüli terület volt a hóstat. A Miklós utcai kivételével, minden más kapu körül egy nagyobb tér alakult ki, ahol őrbódékat állítottak fel. 1738. október 9-én Debrecen város kapuit lezárták, csak a Várad és a Péterfia utca kapuját hagyták nyitva. Ezen 1739. március 13-án változtattak, és ezután a Csapó és Miklós utca kapuin keresztül lehetett közlekedni.24 A kapuk őrzésére Commissariusokat rendeltek. Ahhoz, hogy a fertőzés ne érje el a várost, teljes vesztegzárat kellett volna elrendelni, de ez nem valósulhatott meg az iparűzés, a földműves munkák elvégzése és a kereskedelem lebonyolítása miatt. Késő tavasszal ütötte fel fejét a kór, és 1739. május 16-án Debrecent már pestisgyanússá is nyilvánították. A mirigyhalál gyors terjedésében szerepet játszott a párás és csapadékos időjárás, az emberek többségének alultápláltsága, a vesztegzár semmibevétele, a preventív jellegű rendelkezések elutasítása, és a leglényegesebb elem, hogy nem volt rá gyógymód, gyógyszer. Hiába voltak gyógyítással foglalkozók, hatásos módszert egy sem tudott a pestis kezelésére. Ebben az időben három orvoson kívül kilenc sebgyógyítója25, kb. ugyanennyi sebészinasa, és bábája volt Debrecennek.26 Az 1739-es járvány alatt nagy szükség volt mindannyijuk munkájára. 1739. április 7-én a városi tanács elrendelte: Bentzig Mátyás pestisorvos számoljon be arról, hogy a betegeken milyen kúrát alkalmaz, milyen instrukciókat ad a borbélyoknak. Ezen kívül még a következőket olvashatjuk: “.... az utczán jártában is Medicus ur, és minden subrodinátusi megesmertessenek, pantallér formán fejér vagy fekete fátyolt vagy kendőt, a kitül, mint lehet, visellyenek, jobb vállakon bal felé bocsátván az alsó végén... Mihelyt valahol valami gyanuság a pestis iránt ki kaphat, mindgyárt a patiens házához mennyen, ha nem hivatnék is a patienstől, és a patienst jól megvizsgállya, vizsgáltassa, tapogassa és tapogattassa, és ha tapasztalatik, hogy a patiens valóságosan inficiálva vagyon mindgyárt a patienst szükséges orvosságokkal éltesse, legalább napjában kétszer meglátogassa, vagy látogattassa borbélyok által és magának referáltassa.....”27 A pestisesbábák is nagyon fontos szerepet töltöttek be a városban. A bábák ugyanúgy, mint a sebgyógyítók céhes keretek között működtek. 1738-ban a magistratus utasításokat adott az öregasszonyoknak, melyben rögzítették a velük szemben felállított követelményeket: aki bába akart lenni, annak mindenekelőtt a városi tanács előtt kellett erkölcsösségéről és józan gondolkodásáról tanúbizonyságot tennie. Ha a követelményeknek megfelelt, akkor 12 forint megfizetése után az “Öreg Asszonyok Társaságának” lett a tagja. Kötelessége volt éjjel-nappal a lakosKun Enikő: „Mutogattya Isten haragját”... 24 HBML. IV. A. 101 l/dd. I csomó 1712-1831 25 1583. május 28-án Szabó Miklós főbíró adta ki a sebgyógyító céh első szabályzatát, melynek céhlevelét Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem 1598-ban megerősített. Ennek a céhnek a tagjai, a chirurgusok végezték a véresebb beavatkozásokat. 1708. január 6-án készült el a sebgyógyító céh első beállási könyve, mely a tagok nevét tartalmazta. Ekkor hat tagja volt a céhnek. III. Károly király (1711-1740) által. 1736-ban kiadott 32 pontos új céhszabályzat már kilencben határozta meg a sebgyógyítók számát. Az 1736-os szabályozás a sebgyógyítók által betartandó előírásokat és megszorításokat is tartalmazta. A 26. articulus alapján a borbélyok a Decoctumon, Purgation vagy izzasztószeren kívül a doktor beleegyezése nélkül nem adhattak gyógyszert, tehát a chirurgusok a városi orvosok felügyelete alá tartoztak 26 Takács Béla: A debreceni sebgyógyító céh története. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981. (szerkeszti: Gazda László) Debrecen, 1981. 462. 27 HBML. IV. A. 101 l/dd. 1. csomó 1712-1831
