A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Műhely - Nagy Pál-Papp József: Személyazonosító okmányok a XIX-XX. századi Magyarországon
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 419 Születési idő és nem 1997. január 1. és 1999. december 31. között 1999. december 31. után Született férfi nő férfi nő 1 2 3 4 Lakcímbejelentés, lakcímnyilvántartás A lakcímbejelentés alapvető célja az ország területén tartózkodó magyar állampolgárok lakcímének (tartózkodási helyének) nyilvántartása, hogy szükség esetén a hatóságok a nyilvántartás alapján megtalálják az állampolgárokat. A lakcímnyilvántartáshoz fontos társadalmi és egyéni érdekek is fűződnek. Alapjául szolgálnak gazdasági, szociális és egyéb intézkedéseknek, adatokat szolgáltatva a lakosság számáról és összetételéről. Állami és közbiztonsági érdekeket is szolgál. Első ízben, 1879-ben a XXVIII. törvénycikk mondta ki a lakcímbejelentés - akkor még lakásbejelentés - kötelezettségét és az ezzel kapcsolatban a bejelentések nyilvántartásának szervezését az állami rendőrség keretében. A törvénycikk rendelkezése folytán 1880. május 1-jén Budapesten 10 napig tartó népszámlálás kezdődött. Ez az anyag képezte a későbbi nyilvántartások alapját. A törvénycikk felhatalmazta a mindenkori belügyminisztert, hogy a bejelentési kötelezettséget esetről esetre, a szükséghez képest más törvényhatóságokra is kiterjeszthesse. így a későbbiek során Magyarország több városában is elrendelték a lakcímbejelentési kötelezettséget. Az 1945 előtti időkben adták ki a 209.801/1926. számú és a 63.410/1930. számú BM rendeletet is. A legátfogóbban a 380.000/1941. évi BM. számú rendelet szabályozta a bejelentési kötelezettséget, amely már akkor kiterjedt mind az állandó, mind pedig az ideiglenes lakcím bejelentésre. A bejelentést az illetékes rendőri bejelentőhivatalban (rendőrőrszobán), illetőleg a községi (kör-) jegyzőnél, az erre a célra rendszeresített többfajta be- és kijelentőlap kitöltésével eszközölték. E lapok külön igazoló szelvényt tartalmaztak, melyet az állampolgárok a bejelentést követően lebélyegezve visszakaptak, és a hivatalos ügyintézés során - személyi igazolvány még nem lévén - ezzel igazolták magukat. A II. világháborút követően az első érdemleges jogszabály „a bejelentési kötelezettség teljesítésének részletes szabályozása,, tárgyában kiadott 253.600/1946 és a 270.640/1946. B.M. számú rendelet volt. A két rendelet az ország területén - az állampolgárságra, nemre és korra tekintet nélkül - minden személy részére kötelezővé tette az állandó és ideiglenes lakcím keletkezésének és megszűnésének bejelentését, a be- és kiköltözést követő 24 órán belül. Érdekessége, hogy a nők és a férfiak részére külön be- és kijelentőlapok szolgáltak az állandó és ideiglenes lakcím bejelentésre. Az állampolgárok változatlanul a bejelentőlap igazoló szelvényével igazolták magukat. Emellett az egyéb adataik igazolására természetesen egy sor más okiratra, bizonyítványra is szükségük volt.
