A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Műhely - Nagy Pál-Papp József: Személyazonosító okmányok a XIX-XX. századi Magyarországon
420 A lakónyilvántartó könyv első megjelenése az 1857. február 15-én kelt császári rendelethez köthető: „Olyan városokban s helyeken, hol a politikai járási hatóság székhelye van, továbbá minden tetemesebb útvonalak mellett fekvő helységekben, minden oly helyeken, ahol idegenek szoktak tartózkodni, ahol az utasok befogadásra jogosított vendégfogadók vannak, kötelesek a náluk megháló idegenekről következő rovatokkal ellátott idegenek könyvét vezetni: megérkezés napja, vezeték és mellékneve (keresztneve), továbbá kora és vallása, állapota és foglalkozása, lakhelye, kísérete, honnan jő, hová utazik, mi által van igazolva, elutazott hova. Idegenek alatt itt azok értendők, kik a községhez nem tartoznak, vagy legalább ott rendes lakhelyük nincs. A vendégfogadós köteles a nála megháló idegenek megérkezésekor az idegenek könyvét tüstint elibe terjeszteni. Az idegen köteles az idegenek könyvének rovatait betölteni vagy betöltetni. A kijelölt helyeken a vendégfogadósokon kívül minden más szállásadók is kötelesek a náluk megháló idegeneket bejelenteni. így például a Kézmíves-szállásokon a szállási jegyzőkönyvek következő rovatok szerint vezetendők: megérkezés napja, a mesterlegény vezeték és mellékneve, mestersége, lakhelye, kora és vallása, mi által van igazolva, itt munkába állott, elutazott. Cselédek, mesterlegények s egyéb iparüzleti, munka- és foglakozási segédek és tanítványok gazdáik s illetőleg munkaadóik által minden helyeken beállásuk után legföljebb három nap alatt bejelentendők. Ugyanazon határidő alatt jelentendő be a kilépés is. A községelöljáró köteles az idegenek könyveit gyakran megvizsgálni, a tett bejelentésekkel összehasonlítani, s azokon megjegyezni, hogy s mikor történt a megvizsgálás. Mennyiben kelljen az igazolvány nélkül s különben gyanús személyeket községelöljárónak letartóztatni s a politikai hatóság elé állítani, azt külön utasítás határozza meg.” Nagy Pál - Papp József: Személyazonosító okmányok... A magyar állampolgárok bejelentési kötelezettségét, az egész ország területére első ízben a belügyminiszter 1930. évi 63.410/1. számú körrendeleté tartalmazta. (A rendelet 1931. évi január hó 1-én lépett hatályba.) „1. §. Minden magyar állampolgár bejelenteni köteles:
