A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély a XVII. sz. végén 1686-1693

hiszen a röviden indokolt kérések számára nekik kellett a különböző fórumokat megnyerni. Az alkudozás megmozgatta az egész központi apparátust. 1693. április 11-én Lipót kimondhatatlan szenvedések és nyomorúságok, ellenségek fenyegetései és sarcoltatásai között sokféleképpen és milliókra menő adózások, emberi fogalmat haladó szolgálatok által teljesített hűsége és szerzett érdemei jutalmául Debrecent szabad királyi városi rangra emelte: in reliquarum nostrarum liberarum,

regiarumque ejusdem regni nostri Hungáriáé civitatum perpetuique peculii nostri numerum, coetumque et ordinem cooptandum recipiendum et adscribendum et non amplius oppidum, sed liberamque regiamque civitatem nostram Deöbröczeniensem nominandam...”26 A diploma elismerte a háborúk folyamán tanúsított áldozatkészséget és a török hatalom megdöntéséhez hozott anyagi hozzájárulást. Ezután felújítja a korábbi évszázadokban gyakorolt jogaikat „... más királyi városaink közé számíttatván, a földes urasági, továbbá a majorsági szállók és kertektől járó kilenczednek, hegyvámnak, s a mi tárnok-mesterünk székéhezi fellebbezésnek, úgy nem különben pallosjognak, s a polgárok saját pecsété alatt keletkező ügyvéd-valló levélnek kiadhatási joga, szabadalma, előjoga, ugyanazon polgárokra, s azoknak maradékira ruháztassák és átszármaztassék. Sőt azt is engedélyezzük, hogy a fent említett város polgárai mentesek legyenek bármi nemű harminczad és vámfizetéstől, az ő régi szokásuk és kiváltságuknál fogva élvezhessenek minden más jogokat, kivételeket, mentességeket, szabadalmakat, mentességi és szabadalmi előjogokat, törvényeket és szokásokat, melyekkel ezen mi Magyarországunk egyéb szabad királyi városai a bíróságokon kívül és belől mind a törvényszékeken, mind az országgyűléseken, mint minden egyebütt éltek és élnek... ”27 28

A város régi kiváltságainak megerősítése mellett jelentőségét az adja, hogy Debrecen az uralkodó tulajdon birtoka lett, és elméletileg az országgyűlésre is meghívták mint negyedik rendet:”... Nem többé mezővárosnak, hanem a mi szabad és királyi Debreczön városának neveztessék és címeztessék, és hogy ezentúl külön királyi levelünkkel az országgyűlésre is meghívattassék. ”2‘s’Ez azonban csak elméletileg volt így, hiszen a korszakban nem volt országgyűlés. Az uralkodó a felügyeletet a kamarai igazgatás útján gyakorolta a városok felett. Kamarai biztosokat küldött ki a rendszeres évi tisztújítások alkalmából. Feladatuk volt a város gazdálkodásáról, az adókivetés és szedés módjáról, az igazságszolgáltatás menetéről, az alapítványokról, a szegényházakról, az istentiszteletekről stb. tájékozódni. A kamara a gyakorlat szerint elismerte a kommunitás elsődlegességét. Kényes kérdések esetén a város vagy semmitmondó választ adott, vagy egyszerűen hallgatott felőle. Egy kérdésben azonban biztosak lehettek: a vallásügy nem lesz sokáig halasztható. A diploma kiadásának legnagyobb ellenzője természetesen a katolikus klérus volt, ami a homogén kálvinista várost nem akarta a kiváltságos negyedik rend tagjává emelni. Végül Kollonich Lipót bíboros a nemesi ellenállás gyengítése céljával hozzájjárult a kiadáshoz. De a záradékot betették: „...érvényben marad Döbröczön városában létező egyházaknak és nemességnek joga”. Ez a jogi alapja lesz az abszolutista állam beavatkozásának. 1715-ben amikor az országgyűlés tárgyalás alá veszi a diploma törvénybe iktatását a főpapság a katolikus egyház és a ferences rend befogadásától tette

40 Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély a XVII. század végén

26 HBML tv. A. 1021/a. Muq 203.

27 Zelizy Dániel: Debrecen szabad királyi város egyetemes leírása Db. 1882. 855-856.

28 Balogh István: A cívisek világa Bp. 1973. 66.