A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Műhely - Nagy Pál-Papp József: Személyazonosító okmányok a XIX-XX. századi Magyarországon

Hajdú-Вihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX

405

Szintén a személy azonosítására szolgáltak a különböző úti levelek. Ez az „úti levél”, vagy „levél”, máshol „útlevél” is alkalmas volt az egyén személyének igazoláAdattartasara

műk attól függött, hogy a személy honnan hová utazott. Akik egy adott helyen állandó jelleggel éltek, nem hagyták el környezetüket, azok számára nem volt szükség azonosító okmányra, csak ha utazásra szánták magukat akkor kellett részükre úti levél. Példaként említhető a Debrecenben, 1839. május 25- én kelt levél:

„Levelünket mutató helybéli Polgár Bagdi István Ő’ Kimé V. N-ro 225. kinek élet ideje 63 esztendő, vallása református, állapotja feleséges polgár, élelme tímár

mesterség, termete magas, haja barna őszös, szeme fekete, óra7 rendes, ábrázatja tiszta, rendes.

Isten kegyelméből egészséges helyről ezen Városból szándékszik utazni maga alkalmatosságán vásárokra, s egyébb céljához szükséghez való hellyekre is.

Arra nézve minden Tekintetes Törvényhatóságok és illető Tisztviselő Urak illendőképpen és viszonti szolgálatunk ajánlása mellett hivatalosan kérettetnek, hogy a fentemlített polgár Bagdi István ő K’lmét Háza népével és cselédjeivel eggyütt igaz járatbeli személyeknek lenni ismervén, mindenütt, Országunk Törvényei által meg7 itt: orra