A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Műhely - Nagy Pál-Papp József: Személyazonosító okmányok a XIX-XX. századi Magyarországon
404 volt, így az anyakönyvvezetés sem lehetett teljes körű. Hivatalos nyilvántartás híján, az érsek rendelkezése szerint a keresztszülők, vagy ha elhaltak, egyszerűen a tanúk aláírásával ellátott bizonyítvány is helyettesíthette a keresztlevelet. A keresztlevelek személyazonosító dokumentumértékét mutatják a korabeli céhek számára kiadott, a Magyar Helytartó Tanács által is jóváhagyott céhszabályzatokban foglaltak. Például az 1814-ben kelt „közönséges czéhbeli czikkelyek /.../ XII. cikkely” szerint:) ,,A’ vándorló legény helyre érkezvén, a’ szálló helyre, a’ fogadóba venni magát és ott, hol ez nem volna, legalább második nap a Czéhmesternél, vagy ennek jelen nem létében, az öregebb Mesternél megjelenni, munkát kérni, és az ajánlott műhelyt vonakodás nélkül felvállalni tartozik: mindenek előtt pedig származását, megkeresz- telését, s felszabadítását bizonyító levelét és tanúbizonyságát (KUNDSCHAFT-ját) az előbbieket ugyan a helyről, hol inaskodott, az utolsót pedig onnét, hol utolszor dolgozott, előmutatni és a Czéhládába reá gondviselés végett bététetni, s abban hagyni köteles mindaddig, a míg tsak ott fog dolgozni.”4 Az idézetből két dologra külön is érdemes figyelni: egyrészt a bejelentési kötelezettségre, másrészt a személy igazolásának alapvető dokumentumára, a keresztlevélre. Ez abban az értelemben is igaz, hogy a személyazonosító igazolvány - elnevezésétől függetlenül - egyik alapvető dokumentuma a keresztlevél volt és maradt is. Ennek igazolása az I. Ferenc császártól, az „1829-ik esztendő Szent György Havának 14-ik napján kelt, a Magyar Helytartó Tanács által 18.492 szám alatt országszerte közhírül adatott” rendelése a céhek szabályzására. („Czéhszabályok Első Czikkelye”:) „Minek előtte valaki Czébéli Gyülekezetbe inasnak beírattatik, szükséges, hogy azon Mesternél akihez béállni kívánkozhat, keresztelő levelét, vagy születése helyéről más egyéb hiteles tanúbizonyságait előterjeszti és azt a Czéhládába betenni köteles’0 A fentiekben már említett Kundschaft (Tanú Levél) is személyazonosító okmánynak tekinthető, mert az a közösség vezetői által kiállított olyan dokumentum volt, amely elengedhetetlen feltétele volt a mesterré válásnak. A Kundschaftot 1816-ban a Vándorló Könyv váltotta fel, amelyet a Magyar Királyi Helytartó Tanács 1816. július 16-án kelt rendeletével hozott létre. A Vándorló Könyv már részletes személyleírást is tartalmazott, ezért tekinthetjük a személyazonosító okmányok egyik korai formájának is. A legény, vándorlása során, akár országon belül, akár külhonban, ezzel igazolta magát. 6 Nagy Pál - Papp József: Személyazonosító okmányok... 4 HBML IV.A. 1012/f. 1., HBML/HbL-IX.46/1. 5HBML.IX. 46/1. Déri Múzeum DV.605, DV.713/9 __________
