A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Lovas Enikő Amália: Egy cívis gazdálkodó család története a tőkés polgárság korában - a Zöld család
343 helyi lehetőségekből és átlagos alap polgári gazdaság körülményeiből indultak ki, és a prosperitást, többekhez hasonló módon csak a termelő tevékenységre alapvetően negatív hatású háborús idők és a világválság akasztották meg. Az eztán kimutatható hullámzó, de alapjaiban csökkenő tendenciákat mutató anyagi állapot talán számos okra vezethető vissza, de igazi válságot, amelyben az állapotok visszafordíthatatlanul végzetessé váltak, csak az államosítások hoztak. A Zöld család birtokai termelését kezdetben a hagyományos és régi módszerekkel működő, már a 19. század végére elavult cívis hagyományokra alapozták. A Debrecenben nagy középbirtoknak77számító kategóriájú tanyarendszeres gazdaság alkalmazkodott a nagygazda cívis réteg felfogásához, amely általánosan azt vallotta, hogy a termelésben addig kell a jól ismert módszereket alkalmazni, amíg az újítások és korszerűsítések feltétlenül szükségessé nem válnak. Ennek a felfogásnak a földbirtok társadalmi megbecsültsége sokáig kedvezett, mert a föld presztízskérdésként merült fel a hagyományokhoz ragaszkodó városban. A gazdag polgárok, még az újonnan jöttek is, alkalmazkodtak az elvárásokhoz: birtokot vásároltak, és ha az a környéken vagy a megyében volt, hagyományos módon műveltették. Ez az életforma és földművelés a 19-20. század fordulóján ingott meg komolyabban, majd vált egyre tarthatatlanabbá. Az ilyen típusú birtokok egy része az 1920-as évekig fennállt, de amelyik nem alkalmazkodott a modern műveléshez és a tőkés üzemmódhoz, lassan tönkrement és eltűnt.78 A Zöld-tanyákat ez a veszély nem fenyegette. Az 1890-es évektől folyamatosnak mondható vásárlásaik tőkealapját addigi földjeik terméséből és az ebből fenntartható hitelekből fedezték. Ehhez pedig jól kezelt és korszerűségre alapozott gazdaság szükségeltetett legalábbis a század- forduló idejétől. A minőségi termelés garantálta az eladást és bár sok hagyományos műveltetési elem megmaradt munkarendjükben, a szükséges gépesítés és a gépek karbantartása, korszerűsítése sosem hiányzott. Az új művelési módszerek, eljárások megismerése és alkalmazása az 1910-20-as évektől erősebb intenzitással valósulhatott meg. A korszak követelményeit tükrözte, hogy a várható örököst és új gazdát nemcsak otthon tanították és nevelték a gazdaság ismeretére és irányítására, hanem az 1930-as években felsőfokú diplomás képzése alapvető fontosságú volt. A minden ágáról középbirtokos cívis családból származó Zöld Jánosnak (IV.) szinte természetes lehetett, hogy ő is ezt a hivatást választja. Az átalakuló hagyományos mezőgazdaság, gabonatermelés és állattenyésztés módszerei igazodást és új, egyedi ötleteket kívántak meg a gazdaság és társadalom igényei szerint, ezért a Zöld-féle földek is alkalmazkodtak: például az ipari növénytermesztésre való átállással vagy a legelők újfajta kihasználásával, a takarmánytermelés fokozottabb bevezetésével. Igazi gondot nem ezek a problémák jelentettek, hanem a rajtuk kívül álló befolyásoló tényeHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 77 Debrecen esetében történetileg indokolt kategóriák: -nagybirtok: 1000 hold felett,-nagy középbirtok: 100-1000 hold között,-kis középbirtok: 20-100 hold között,-kisbirtok: 20 hold alatt. A város gazdálkodó cívis rétegéhez tartozók kis-és nagy középbirtokosok voltak, és Ondódon kívül is volt tanya- illetve kaszáló földjük. Orosz István kategóriái. In: fönt. ™ A régi homogén földbirtokos réteg széttöredezésével formálódott ki a tőkés vállalkozó földbirtokosság rétege, akik számára a föld egyre kevésbé vagyontárgy, inkább eszköz a megélhetéshez, amit tökével működtettek és aminek segítségével tőkéjüket is működtették. Ezért a földbérletek is egyre nagyobb jelentőséghez jutottak. A Zöld család cívis birtokait időben növelte és változtatta tőkés gazdasággá.
