A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély a XVII. sz. végén 1686-1693
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 33 Erdély Erdélyben is érthető izgalommal tekintettek a Budavár elfoglalására irányuló hadműveletek kimenetelére, hiszen Erdély és a magyar királyság közjogi helyzetének kialakulásában igen nagy szerepe volt. „ Nem kicsiny örömmel értettük mi is az kereszténység fegyverének conjunctióját, gondolván felszabadulunk a török iga alól...de félnek, hogy a győzelemből ne a keresztényi szabadságok romlása következzék... "-írta Apafi Mihály erdélyi fejedelem 1686 őszén.3 Erdély a katonai erőviszonyok és a politikai helyzet kedvezőtlen alakulása miatt nem kapcsolódhatott nyíltan, államhatalmi szinten a Szent Liga hatalmaihoz. A kercsesorai, bécsi és balázsfalvi szerződések értelmében viszont a fejedelemség mint a Szent Liga titkos tagja segítette a török elleni háborút, cserébe pedig szavatolták a fejedelemség érdekeit. 1687-ben a császári fősereg is bevonul, amelynek nemcsak hadászati, hanem politikai okai is voltak: Lipót Magyarországot egykori egységében akarta birtokolni. A hadisikerek után Caraffa megszállja Erdélyt, ami nagy terhet jelent számukra: 1686-87 telén 274.350 magyar frt. 20 dénárt fizetett készpénzben és természetben a császári hadak számára.4 A magyar királyság és Erdély közjogi viszonyában évek óta fennálló bizonytalanság tűrhetetlen állapotokat teremtett a két utóbbi esztendőben. Erdélynek a császár mellett adóznia kellett továbbra is a töröknek, hiszen ez idő szerint túlnyomóan török hódoltsági terület fogta körül. 1660 után Erdély évente 40 ezer arany adót fizetett a Portának, négyszer annyit, amennyit Bethlen Gábor nagy kiterjedésű, gazdag országa adott.5 A diplomáciai összeköttetések sem szüneteltek: Erdély a porta iránti hűségét minden követsége alkalmával hangozatta. Ez azonban költséges politika volt és egyáltalán nem állt arányban Erdély gazdasági erőforrásaival. A kétfelé adózás csak ideiglenes megoldás lehetett. Erdély így is gazdasági válság előtt állott. A teljes pénzügyi bukás veszedelme miatt belátták az erdélyi politikusok is, hogy mielőbb rendezni kell a magyar királysággal való közjogi viszonyt. A Haller-féle egyezség ugyan kimondta, hogy a király Erdélyt és a részeket nem terheli elszállásolással - hacsak Erdély védelme azt szükségessé nem teszi - de a balázsfalvi szerződés /1687. okt.27./ értelmében bele kellett nyugodnia, hogy a császári hadak egy részét a jelen téli időszak tartalmára be kellett fogadnia és elkvár- télyozni.6 Ezt követte a fontosabb várak megszállása, de ezt ideiglenes intézkedésnek tekintették. Bethlen Miklós szerint azonban:” Ez olyan a diplomához, mint jég a gyémánthoz képest...ez a jéggel együtt elmegyen tavasszal, mert ez a téli quartéllyal együtt exspirál, azután ehhez a német nem tartja magát, nem is obligálja magát tovább...ez napságtól fogva Erdélyben nem a fejedelem, hanem ők parancsolnak. ”7 Cserei Mihály históriájában megjegyzi, hogy soha könnyebben sem pogány, sem keresztény egy országhoz olyan könnyen nem juta, mint akkor a német Erdélyhez. A 1 1 Erdélyi Országgyűlési Emlékek XIX. 65. 4 Erdélyi Országgyűlési Emlékek XIX. 176-77. 5 Erdély története II. Bp. 1986. 826. 6 A magyarországi részekre nem vonatkozott a szerződés, ugyanis ott az elszállásolást Erdélytől függetlenné tették. 7 Bethlen Miklós önéletírása II. 59-60.
