A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély a XVII. sz. végén 1686-1693
32 kipróbált diplomáciával sem lehetett elkerülni. Ebből a 30 évből most az utolsó évtizedet vizsgálom meg dolgozatomban. 1686. szeptember 2.-án 5 órakor felszabadul Buda vára. A „Szent Liga” nagyszabású hadművelete - melyben 14-15 ezerre tehető a magyar hadak száma - végül három hónapi ostrom után sikerrel járt. Egész Európában ünnepelték ugyan Buda visszafoglalását - itthon is voltak hálaadó istentiszteletek - a tömegek szíve azonban mégsem dobbant meg a hírre, hogy Mátyás király ősi városa nem nyögi többé a félhold igáját. Valóban, bármilyen dicsőséges s az utókorra bő áldást hozó volt Buda visszafoglalása, annak az emberöltőnek, mely megélte lehetetlen volt rajta örvendeni, hiszen a császári tábornokok némelyike a magyar nép ellen éppoly irtóháborút viselt, mint a törökök ellen.2 1688-ra Szlavónia és Bácska felszabadulása után a Duna-vonal Belgrádig a császáriak kezébe került. 1689-ben azonban a tehetséges nagyvezér, Köprülü Musztafa hatalmas ellentámadást indított és visszaszorította a Balkán-félszigetre messze behatolt szövetséges csapatokat. A 100 ezer főnyi haderejével 1691 augusztusában már Zimonyig előrenyomuló nagyvezér ellen Lipót császár csak mintegy 45 ezer főnyi összeszedett sereget tudott küldeni. Az augusztus 19-én Szalánkeménnél megvívott csatában 12 ezer török maradt a harcmezőn. A szövetséges csapatok vesztesége 7 ezer halott és sebesült volt. Magyarország nagy része ekkorra felszabadult a török uralom alól. 1687-1691 között sorra megadták magukat az ország belsejében az utánpótlási vonalaktól elvágott török helyőrségek: Palota, Székesfehérvár, Eger, Szigetvár, Kanizsa. Ez a három év azonban bebizonyította, hogy sem a császári csapatok nem tudták megvetni a lábukat a Balkán -félszigeten, sem az oszmán hatalom nem tudott Magyarországból érdemleges területet visszahódítani. A következő években még váltakozó szerencsével folyt tovább a háború, de a kialakult határvonalon már nem változtatott. Az 1699-ben megkötött karkócai béke értelmében Magyarország - a Temesköz kivételével - fölszabadult a török uralom alól. A másfél évszázados török uralom alól kikerült Magyarországnak továbbra is viselni kellett a Habsburg hatalmi törekvések súlyos terheit. Buda visszafoglalása után sürgetővé vált, hogy újrafogalmazzák Magyarország alkotmányát, és meghatározzák a kormányzás módszerét. A királyi Magyarországon amellett, hogy éltek a hagyományos rendi állam intézményei, lényegében abszolutista módszerekkel kormányoztak. Az országos ügyekről a királyság főméltóságainak bevonása nélkül, a birodalom központi kormányszerveiben döntöttek. A lakosságot az 1683 óta folyó háború kimerítette, az önkényeskedésekre önvédelmi harcokkal felelt, a hadsereg ellenőrizhetetlenné, a társadalom kormányozhatatlanná vált. Az egész ország gazdasági és társadalmi arculata az egyenetlen, ellentmondásos fejlődés összekuszálódott vonásait mutatta. A rendek az 1687. évi országgyűlésen hálából elfogadták a Habsburgok örökös királyságát, lemondtak a szabad királyválasztás jogáról és érvénytelenítették az Aranybulla ellenállási záradékát, amely eddig minden rendi megmozdulásnak törvényes alapul szolgált. Magyarország - mint örökös királyság az abszolutizmus és az aulikus rendiség kompromisszumát megtestesítő államhatalmi rendszerben - kormányzási módszerét meg nem határozva lépett új korszakába. Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély a XVII. század végén 2 Monumenta Hungáriáé Historica I. Diplomataria XXVII. k. 168.
