A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A Debrecen-gúti "Zsuzsi" vasút
307 A vállalkozó birtokában ekkor mindössze egy gőzmozdony van, egy különös megoldású, magas kéményű, szerkocsis, iszapleválasztó nélküli gép. A gördülő kocsi állománya is mindössze 45 darab. Tekintettel arra, hogy a vasút kifejezetten az erdőkben kitermelt fa elszállítására készült, mind a vasúti vágány, mind a gördülő eszközök állománya eléggé kezdetleges műszaki színvonalon épült meg. A pálya sínjei az ekkor már használaton kívül került, úgynevezett „kutyafejű sínek” voltak, (magassága 70 mm, talpszélessége 75 mm, gerince 40 mm és a sín feje mintegy 60 mm széles). Ezt a sínanyagot egyébként a vállalkozó egy Boszniában megszüntetett kisvasút bontott anyagaként szerezte be. A sínek alatti aljak sem voltak megmunkált fából, hanem közönséges gally- illetve gömbfák voltak. Az átereszek tégla- ellenfalazatú, nyílt átereszek, amelyen az áthidalást két fagerenda képezte. A kezdetleges műszaki viszonyok ellenére a fa kiszállítása a vágásterekből kezdetben eredményesnek bizonyul. A polgármester 1883-ban is azt jelenti a közgyűlésnek, hogy „... gáti favágatás bevégeztetvén, a fának a vágástérről való kiraktározása már több mint fele részben foganatosíttatott s a fának vasúti szállítása megkezdetett...”.19 Ugyanennek az évnek őszén pedig befejezik az „epreskerti faraktár” területének bővítését is, amely terület „felárkoltatott”. Majd 1885-ben a faraktárhoz vezető utat 5,0 m szélességben kiépítik s a vonalon több külsőségi áteresztőt kijavítanak. Az vasúti szállítás indulásakor, tehát 1882-ben a szállítási vállalkozókkal kötött szerződés szerint egy öl keményfát (tölgy) 5 forint és 17 krajcárért, míg a nyárfát 2 forint és 85 krajcárért szállítanak Gútról Debrecenbe. Az 1887. évben, ugyancsak a polgármesteri jelentésből derül ki, hogy „...a külső gáti készletből az epreskerti faraktárba vasúton 1733 öl hasított, 101 öl >görcs- tölgyfát< és 592 öl I. rendű nyárfát...” szállítottak be.20 Egy őszi szállítás tehát a városnak csaknem 11.200 forint költséget jelentett. További költséget jelentett a kitermelt fának a vágástérből a vasúthoz történő szállítása. A gúti erdőrész kitermelése után következtek a többi- a halápi, nagy- cserei, fancsikai-, bánki- erdőrészek kitermelése. Az 1894. évi városi közgyűlés kimondja például, hogy a .....Nagy- Cserén kihasználásra jövő fatömeg beszállítására a már úgy is készen lévő, a czélnak és rendeltetésének megfelelően ezen erdőség közép vonalán keresztül húzódó vasúti vonalon eszközöltessék... ” 21 Majd 1900-ban határoznak arról, hogy meg kell kezdeni a fancsikai, majd ezt követően a bánki erdőrész hasznosítását, az erdőmester által készített tervek szerint. A vágástérig vezető szárnyvonalak helyének változására utal a város törvényhatóságának 1909. évi egyik közgyűlése22, amelyen arról határoznak, hogy „...az erdei vasút áthelyezési és építési költsége címen 20.000 korona jóvá hagyatik... Itt említhetjük meg azt is, hogy 1904-ben felajánlanak a városnak egy „motoros favágó gépet” megvásárlásra.22 Az sajnos nem derül ki, hogy milyen lehetett ez a motoros gép, mindenestre a törvényhatóság közgyűlése az ajánlatot elutasítja, mert a gépet .....sem szükségesnek, sem előnyösnek nem találta... ”. 14 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 14 M. e. 1883. máj. 10. közgyűlés 55/2674. sz. hat. 211 M. e. 1887. szept. 29. közgyűlés 139/6377. sz hat. 21 HBML IV.B. 1403/a 1894. júl. 26.-27. közgyűlés 114/6557. sz. hat. 22 M. e. 1909.máj.28. közgyűlés 148/7426. sz. hat. 23 M. e. 1904. jún. 17. közgyűlés 144/5635. sz. hat
