A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok a Rákóczi megemlékezésekhez Hajdú megyében a 20. század elején
293 Megyei Irodalmi Társaság indítja ezt a mozgalmat. Az ország közönségéhez fordulnak, hogy „áldozatfilléreikkel tegyék lehetővé az eszme megvalósítását.” Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsága megküldi a felhívást Hajdúszoboszló városának is. A városi tanács 1907. december 24-i ülésén, hogy „kellő alap hiányában „ nem tud adománnyal szolgálni a zomboriaknak és irattárba teszi a támogatást kérő levelet. A megye törvényhatósága is úgy véli, hogy anyagi erejétől több már nem telik és a nemes célhoz nem tud adománnyal hozzájárulni. Hajdú vármegye törvény- hatósági bizottsága egyben felszólítja Hajdúszoboszló, Hajdúnánás és Hajdúböszörmény polgármestereit, továbbá a központi-, a hajdúszoboszlói- és a hajdúböszörményi járások főszolgabíráit, hogy az adománygyűjtést hatóságaik területén kíséreljék meg.54 Földes községben II. Rákóczi Ferenc emlékére 1906. október 30-án képviselőtestületi közgyűlést tartottak. Az összejövetel egyedüli tárgya Kállay Ignác községi főjegyző ünnepi beszéde volt. „Mindenki előtt, aki csak a hazában magyarnak tudja és tartja magát, tudva van, hogy mi volt II. Rákóczy Ferenc a nemzetnek. A nemzet eltiport szabadságáért küzdő hős, a nemzeti szabadság vértanúja, az országból számkivetett vezér, a száműzetésben is nagy fejedelem - kinek lelke a költő szerint ott lebegett Rodostó felett ’az eget csapkodó tenger haragjában’ „ E bevezető mondatok után a szónok azt hangsúlyozta, hogy két évszázados szégyenfoltot töröl el az 1906. évi XX. te., mely II. Rákóczy Ferenc és bujdosó társai hazahozataláról szól. Nemzet és király érzése találkozott ebben a kérdésben, s a király érdemes a nemzet hálájára, mert elrendelte a hamvak hazaszállítását. Sok mindent jelentenek a magyar népnek e szent hamvak. „Borongós őszi időben végig a nagy alföldi síkságon hozzák haza a nagyfejedelem és övéi hamvait”. A kuruc világ kétszáz esztendős emléke éled fel az ország népében a méltóságteljes menet láttán. Vitézek csatakiáltása, harci kürtök rivalgása, paripák száguldása, a tárogató jellegzetes hangja, lobogó zászlók, melyre a szabadságért jelmondat van felírva. Felbukkan előttünk sajnos a majtényi sík is, ahol nemcsak a fejedelem, hanem a nemzet és szabadság ügye is elbukott. Rákóczi lelki nagysága akkor mutatkozott meg igazán, amikor a fegyveres harc után meghódolt a hatalom előtt. Minden vagyonát visszakaphatta volna, kétszer is felkínálták neki a lengyel koronát, de mindent elutasított. Mindazonáltal egyet megmentett a nemzet számára, a szabadság tiszta eszményképét. Önfeláldozó cselekedetével a nemzeti hős igazi példaképévé vált. Bujdosó száműzött, idegen országok lakója lett, ott is halt meg, távol a szeretett hazától. Most kis időre megszakították idegen országban való pihenését, hogy hazahozzák és végleg hazai földben pihenhessen. „Emléke legyen áldott, míg az ország áll, az pedig áH, míg egy magyar él.”55 A megemlékezésekkel kapcsolatos felhívások, levelezések, adománygyűjtések még évekig tartanak, különböző egyesületek akcióiról olvashatunk. Hajdú vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése 1907. szeptember 26-án tárgyalja a késmárki „Thököly” szoborbizottság beadványát a Késmárkon felállítani szándékozott Thököly szobor költségeihez való hozzájárulás kéréséről. Ugyanitt hangzik el Ung vármegye kérelme Bercsényi Miklós szobrának elkészíttetéséről, amelyet a megyeszékhelyen állítanának fel. A törvényhatósági bizottság mindkét esetben azt Hajdú-В ihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 54 U. o. 43. cs.6743/1907., 1907 dec 24. 55 HBML. V. 625./b. 2. k..l906. okt. 30-i képviselőtestületi közgyűlés.
