A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Kovács Ilona: Kertségi olvasókörök Debrecenben a XX. sz. első felében
Debrecent a „kálvinista Rómá”-nak is nevezték, mivel a reformátusok aránya sokkal magasabb volt az országos átlagnál. A XIX. század elején a város valóban majdnem tisztán református, 1805-ben 96,6 %-át tették ki Debrecen lakosságának, a római és görög katolikusok aránya viszont együttesen is csak 2,6 % volt. Mintegy száz év alatt az arányok jelentősen eltolódtak: 1900-ra a reformátusok aránya 69,7 %-ra esett vissza, a római és görög katolikusok hányada ugyanakkor jelentékenyen: 17,7 %-ra illetve 2,7 %-ra növekedett. Ez az arányeltolódás korszakunkban tovább folytatódott: a református vallásúak aránya 1941-ben már csupán 65,6 %- ot tett ki. Egyidejűleg a római katolikusok aránya 20,2 %-ra, a görög katolikusoké 5,1 %-ra nőtt. A zsidók 1848 előtt egyáltalán nem lakhattak a szabad királyi városokban, így Debrecenben sem. 1850-ben még csak 105-en laktak a városban, számuk azonban rohamosan gyarapodott és a századfordulón már több, mint hatezer főt számláltak. A zsidóság aránya 1920-ban volt a legmagasabb (9,8 %), majd fokozatosan csökkent: 1930-ban 8,5 %, 1941-ben már csak 7,3 % az arányuk. Az ágostai hitvallású evangélikusok száma ugyan emelkedett a vizsgált időszakban, de arányuk lényegesen nem változott: a lakosság 1,4 %-a tartozott ehhez a felekezethez. A görögkeleti és unitárius vallásúak jelentéktelen számot értek el.39 Debrecen lakosságának vallásfelekezetek szerinti megoszlása 1900-1941 között %-ban: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 265 1900 1910 1920 1930 1941 Római katolikus 17,7 17,9 19,2 19,9 20,2 Görög katolikus 2,7 2,9 3,5 4 5,1 Református 69,7 68,3 65,7 65,9 65,6 Izraelita 8,3 9 9,8 8,5 7,3 Ágostai hitvallású evangélikus 1,3 1,4 1,4 1,3 1,4 3. táblázat Debrecen lakosságának vallásfelekezetek szerinti megoszlása 1900- 1941 között százalékban - a népszámlálási kötetek felhasználásával A reformátusok arányának csökkenése és a más vallásúak arányának növekedése elsősorban a bevándorlással magyarázható, hisz a reformátusok természetes szaporodása igen magas volt. A következőkben érdemes megvizsgálni a felekezetek és a topográfia összefüggését. A legfeltűnőbb jelenség, hogy a reformátusok a külterületen sokkal nagyobb arányban voltak jelen, mint a belterületen. 1910-ben a külterületen az arányuk elérte a 76,4 %-ot, a belterületen viszont csak 62 %-ot tett ki. A következő évtizedek népszámlálásai hasonló arányt rögzítettek: a külterületen 14 %-kal több reformátust írtak össze, mint a belterületen. A római katolikusok számaránya 1910-ben még magasabb volt a belterületen (18,1 %), mint a külterületen (13,9 %). 1920-ra azonosra változott (19,7 % ill. w Kovács Alajos: Debrecen lakosságának összetétele in: Magyar Statisztikai Szemle 1927/5
