A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Kovács Ilona: Kertségi olvasókörök Debrecenben a XX. sz. első felében
258 A titkár készítette elő az évi rendes és rendkívüli közgyűlést, valamint a választmányi üléseket. A felvételre jelentkező új tagok nála jelentkezhettek és a titkár tartotta nyilván a tagok névsorát is. Közgyűlésen az olvasókör működéséről évi jelentésben számolt be. A jegyző vezette a közgyűlések és választmányi ülések jegyzőkönyvét, valamint intézte a kör összes írásbeli ügyét, levelezését. A pénztáros az olvasókör vagyonát kezelte, melyről számadásokat vezetett. A kézi pénztárban általában legfeljebb 100 P. készpénzt tartottak. Az ezt meghaladó összeget egy, a választmány által meghatározott pénzintézetben kamatoztatták. Az ellenőr a pénztáros munkáját ellenőrizte és a pénzkezelésért vele együtt felelős volt. Az ügyész intézte a kör peres ügyeit. A könyvtáros az egylet tulajdonát képező könyvtárat gondozta. A könyvekért, irattári okmányokért és értékekért anyagilag is felelős volt. A háznagy gondoskodott a kör helyiségének rendjéről, tisztántartásáról, fűtéséről, világításáról. Megrendelte a hírlapokat, beszerezte a szükséges játékszereket és kezelte a játékok használatából befolyt pénzt. Az olvasókör tisztviselői tevékenységükért díjazásban nem részesültek. Az olvasókörök működési területe, területi elhelyezkedésük Az olvasókörök Debrecen külsőségein az un. kéltségekben és telepeken fejtették ki tevékenységüket. Mikor alakultak ki, honnan erednek? Debrecen települési szerkezetének sajátos formáját alkotják a kertségek. Györffy István a kertes települések típusába sorolta Debrecent.23 A XVI. sz. a várost körülvevő árkon kívül szőlőskertek létesültek, amelyek a belterületen lakó cívis polgárok számára a kertművelést tették lehetővé. A legrégibb szőlőskertek a város nyugati részén tűntek fel. Ezt tanúsítják a XVI. sz. közepéről származó városi jegyzőkönyvek. Feltehető, hogy egyik - másik szőlőskert már jóval korábban is megvolt. Debrecen egyik legrégibb szőlőskertje a Tócóskert. Az első rá vonatkozó feljegyzés 1566-ból való: „Hortus prope fluvium Thotzo” /„a Tócó közelében lévő kert”/. Nevét a Tócó patakról kapta, melynek keleti partján települt. Az 1720-ban bekövetkezett bővítéskor alakult ki Nagy és Kis - Tócóskert. A Postakertnek eredetileg a Szent Miklós utca végén lévő szőlőskert volt a neve. 1573-ban Méliusz Péter püspök özvegyének, Erzsébet asszonynak is volt itt birtoka. A XVIII. sz. első felében Patikáskertnek hívták, s csak 1774-es okmányokban találkozunk a Postakert elnevezéssel. A XVI. sz. végén tűnt fel a Széchényi - kert is, de Német utca végén levő kert néven. Előfordul Német utcai kisajtónál lévő ill. Új utcán kívül fekvő kert néven is. 1715-ben Német utcai Koskertnek nevezték, a múlt században pedig Zsidókért néven szerepelt. A Széchenyikert elnevezés újabb keletű. Kovács Ilona: Kertségi olvasókörök Debrecenben... 23 Debrecen története 1693-ig szerk. Szendrey István Debrecen, 1984 484. oldal, lásd még Györffy István: Az alföldi kertes városok in: Néprajzi Értesítő 1926/18
