A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Kovács Ilona: Kertségi olvasókörök Debrecenben a XX. sz. első felében
254 általános szellemi művelődés: a szép, nemes dolgok, intézmények megismertetése és másokkal való megkedveltetése. Az egyesület anyagi erejéhez mérten a szegények segélyezése és más jótékony segélyek adományozása. Hazánkat, református egyházunkat és városunkat érdeklő kérdésekben egymás felvilágosítása.” Valamint Magyarország alkotmányának megismertetése, hogy az olvasókör tagjai „hazánk, egyházunk, városunk, törvényeink, társadalmunk és egymás iránt tartozó jogait és kötelezettségeit megismerhessék és helyes irányban gyakorolhassák.”18 Ezen kívül nagy hangsúlyt kapott a közösségi és hazafias érzés ápolása, valamint a tagok vallási, hazafias, kulturális és gazdasági érdekeinek képviselete. Az alapszabályzatok tiltották az egyesület helyiségeiben a szerencsejátékot, mert - mint a Homokkerti Református Olvasóegylet alapszabályzata írja - „amennyiben az egylet ezen tilalmat megszegi, a belügyminiszter minden további eljárás mellőzésével azonnal feloszlathatja.”19 Az alapszabályok az egyesületi vagyonra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaznak. Az olvasókörök alapvagyonát a tagsági díjakból befolyó összeg 20 %-a képezte, amelyet csak ingó vagy ingatlan beruházásokra, leltári beszerzésekre lehetett fordítani és amelynek gyümölcsöztető elhelyezéséről a közgyűlés intézkedett. A tagsági díjak 80 %-a, valamint minden más jövedelem, így a felolvasásokból, ismeretterjesztő előadásokból, összejövetelekből és magánadományokból származó jövedelem az olvasókör háztartási alapját képezte, amely a folyó kiadásokra volt felhasználható. Az alapvagyon kamatai szintén a háztartási alapot gyarapította. Az alapszabály igen részletesen tárgyalja a tagok felvételének, jogainak és kötelezettségeinek, valamint a tagság megszűnésének kérdését. Az olvasókör tagjai rendes, pártoló, alapító és tiszteletbeli tagok lehettek. Rendes tagok az adott olvasókör működési területén lakó, nagykorú, magyar állampolgárságú személyek lehettek. A református olvasókörök feltételül szabták azt is, hogy református vallású lakosok legyenek. Pártoló tag lehetett minden Debrecenben lakó, „társadalmi tekintetben kifogástalan jellemű”, nagykorú, magyar állampolgár. Az olvasókör tagjai közé kiskorúakat csak szülői, gyámi vagy törvényes képviselői beleegyezéssel vettek fel. A rendes tagok közül választották a tisztikart és a választmányt. A közgyűlésen választók és választhatók voltak, valamint indítványozási és szavazati joggal is bírtak. A pártoló tagok viszont nem voltak választhatók, indítványozási joguk volt, azonban szavazati joggal nem rendelkeztek. Az alapító tagság feltétele az volt, hogy az illető személy az évi rendes tagsági díjon felül, bizonyos összeget fizessen be az egyesület pénztárába. Ezt az összeget 4 olvasókör - a Téglavetői, a Homokkerti, a Csapókerti és a Nyilastelepi Olvasókör - 5 aranypengőben, míg a Tégláskerti Olvasókör 10 aranypengőben határozta meg. Tiszteletbeli tagok, valamint díszelnökök vagy védnökök azok a magyar lakosok lehettek, akiket „a közgyűlés a választmány javaslatára az olvasókör megalakítása körüli tevékenységükért, vagy az olvasókör érdekében kifejtett működésükért az elért anyagi vagy erkölcsi eredményekért, általában az olvasókör céljait előmozdító Kovács Ilona: Kertségi olvasókörök Debrecenben... 18 HBMLX. 301.297. A Nyilastelepi Református Olvasókör iratai 1934-1947 19 HBMLX. 301.99. A Debreceni Homokkerti Református Olvasóegylet iratai 1929-1930
