A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása 1361-1599
24 mondják őket. Lehettek pénztárosok is, de az igen gondos kezelést kívánó kiváltság levelek őrzői is. Nem tudjuk az okát, 1598 után csak az egyik borbíró volt szenátor.48 A jegyzőkönyvek csak az egész várost érintő ügyekben hozott határozatokat őrizték meg, alsófokú igazgatási ügyekkel nem foglalkoztak. A század utolsó évtizedében a város már árokkal körül volt kerítve, az árkon kapuk voltak. Az árkon (gyepű) építése karban tartása, a kapuk őrzése az egyes utcák feladata volt. Az tudjuk, hogy a kerített városnak számos utcája volt, ezek nevét az 1599. évi összeírás meg is őrizte. A tisztújítási bejegyzések arról tanúskodnak, hogy az utcák, közök (sikátorok) két nagyobb kerületbe voltak besorolva, felső- és alsójárásba. De arra adataink csak a következő századból vannak, hogy a két járás határa - kelet- nyugati irányban - hol húzódott, és a két járásban mely utcák tartoztak. A jegyzőkönyvekből e korszakban csak kilenc utca nevét ismerhetjük meg. Elöljárójukat előbb utcabírónak, később kapitánynak említik, alájuk rendelt tisztségviselőket pedig, tizedeseknek. Az utcák önálló gazdasági egységek is voltak, saját szükségükre pénzt szedtek (utcaszer) felügyeltek, hogy a tűzoltáshoz a hordók mindig tele legyenek vízzel. Az utcaszer minden telek után egyformán volt kivetve, de a szenátorok nem emeltek kifogást az ellen, ha a Piac utca 6-8 jobb módú telektulajdonosát egyenlő mértékben a többi lakosnál magasabb kivetéssel terheli. Az utcaszer fizetése alól mentes volt az olyan telektulajdonos, aki a város számára valami munkát végzett. Az ellen sem emelt kifogást, ha volt szenátort utcakapitánynak választottak, ha az vállalta. Bár megjegyezték, a megválasztottnak „szabad legyen nagyobb tisztségről kisebbre menni” A kapuőrzés minden felnőtt utcalakó kötelessége volt. Akinek vele lakó felnőtt gyermeke volt, küldhette maga helyett a szolgálatra. A szenátorok és a jegyzők ez alól fel voltak mentve, de felnőtt, fegyverviselésre képes gyermekeik nem mentesültek e teher alól. Néhány utcakapitány nevét, pereset kapcsán a jegyzőkönyvek is megőrizték. Az utcák még a város választott vezetőivel szemben is bírtak valamelyes önállósággal. Kalmár István az évi bíró 1556-ban „Boldogfalva utcában (in vico), közföldön Erdélyi Elek háza előtt” szárazmalmot épített, azon a helyen „amelyet Elek a többi utcabelivel együtt” engedett át. Két ottlakó ellenezte ugyan, de tisztes férfiak közbenjárására az egész tanács előtt jóváhagyták az építést. A XVI. század folyamán a város határa kétféle jogi állapotú területből állott. Voltak a városnak örökös birtokai, a XIII. század óta uralkodói adományokkal szerzett, korai puszták és a későbbi időben zálogba vett birtokrészek. Volt még néhány olyan birtokrésze is, amelyet előbb zálogba vett, majd megvásárolt. Ilyen volt a fentebb említett Boldogfalva is, amely közvetlenül a város belső területével érintkezett és a megvásárolt része, belső Boldogfalva, majd Boldogfalva utca néven belül került az árok vonalán és beolvadt a beépített terület déli részébe (a mai vasútállomás és felüljáró).49 Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása 48 Mag. jkvek. 1598: 415/1 reg, 1599: 571/2 reg. -Cseke (Cheke) János szenátor. 44 A kilenc utca neve: Cegléd, Csemete, Hatvan, Német, Péterfia Jakab, Piac, Szent Anna asszony. Szent László, Szent Miklós utcák. - Utcaszer Mag. jkvek 1586: 22/7, 1593: 382/6 reg. - Utcaszer alóli felmentés: Korcsolyás György a lakó utcájában semmi fizetéssel nem tartozott, mert az ő kötelessége volt a Tócón átvezető gát és a város nagyobb csatornája karbantartása. - Utcakapitány, utcabíró, tizedes: Mag. jkvek 1550: 225/1, 1551: 355/1, 1552: 445/2, 448/13, 1554: 660/5, 1566: 31/7, 123/1, 1567: 137/7, 1575:
