A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Antal Tamás: A Debreceni Királyi Ítélőtábla felállításának és Puky Gyula elnökségének története
216 A tábla egyértelműen túlterheltté és lassúvá vált, ugyanakkor az első fo- lyamodású bíróságok ezen rendszerben nem állhatták kellő felügyelet alatt. Az igazságügy-miniszteri főfelügyelet sem helyettesíthette azt, mivel 66 törvényszék és 385 járásbíróság felett volt hivatva megtestesülni. További problémát jelentett a bírói előremenetel kérdése is, mivel az egyéni teljesítmények ellenőrzése ekként csaknem lehetetlenné vált. Az is kiemelendő, hogy a budapesti tábla vezetése, igazgatása, ellenőrzése - általában koordinálása - a rendkívüli létszám miatt csak akadozott. Az alsóbb fokú bíróságok szabályos ügyvitelére pedig jószerént már senki sem figyelt. A tíz polgári és öt büntető tanácsban tevékenykedő királyi ítélőtáblán a jogegység követelményei sem érvényesültek kellő mértékben. Természetes hibát jelentett az ország geográfiai adottságaiból származó jelentékeny távolság, amelyet a feleknek át kellett hidalniuk - a szóbeliség terjedését már ez is jelentős mérvűén gátolta. A két létező tábláról azt írták, hogy „idomtalan hypertrophia mindkét testület a bírói szervezet örganismusában”. Első rendű feladatnak a helyes szemlélet azt tartotta, hogy még az eljárási törvények reformja előtt meg kell alkotni „előbb a működésre képes, az ellenőrzést és a szemmel tartást állandó pontokra irányzottan lehetővé tevő organikus kereteket; ennek nyomán megteremteni az egész judikaturát átható testületi életnek biztosítékait; [...] és ha ezek a szükségszerű előfeltételek megvannak, [...] akkor, de akkor aztán feltétlenül és el nem késve átadni a szervezetnek az eljárási kódexeket s oda nyújtani neki a kiépített anyagi jogot, ez alkotások tervszerű egymásutánjában [...]”. Az igazságügyminiszter is ezen eljárást szándékozott követni, miként azt a beterjesztett törvényből is láthatjuk. A szóbeliség és a közvetlenség elve csak a decentralizáció után bontakozhatott ki a magyar eljárásjogban.5 6 Tehát a büntető és polgári eljárásjogi törvények akkor küszöbön állónak vélt megalkotása is sürgette a legiszlatívát, hogy a szervezeti törvényekkel végre tartósan orvosolja a bírósági szervezet hibáit, mivel a helyes jogorvoslati rendszer minden új perjogi rendszernek előfeltételét jelentette. Az eddig ismertetett problémák megoldása végett a kormányzat akként határozott, hogy a két ítélőtáblás szerkezet helyett decentralizált másodfolyamodású bírósági struktúrát alkot meg, megfelelve ezzel a szóbeliség, a közvetlenség és a felügyeleti hatékonyság európai követelményeinek. Olyan számban kellett tehát ítélőtáblákat szervezni, hogy a lakosság lakhelyéhez mennél közelebb találhassa meg jogorvoslati lehetőségét, úgyszintén figyelmezni kellett arra, hogy a táblákhoz telepített felügyeleti és ügyviteli ellenőrzés sikeresen gyakorolható legyen, és hogy mennél könnyebben fejlődjön ki „a vidéki jogszokások praepondarentiája a törvénykezés terén”.0 Európa-szerte is a decentralizált struktúra valósult meg a 19. század végén, jelesül Algírt nem számítva Franciaországban 26, Németországban 28, Belgiumban 3, Hollandiában 5, Olaszországban pedig 20 főtörvényszék létezett.7 Ennek is figyelembe vételével kezdetben tíz, véglegesen - éppen Debrecen és Nagyvárad törekvéAntal Tamás: A Debreceni Királyi ítélőtábla felállításának... 5 Günther Antal'. A másodbíróságok decentralizációja. Jogtudományi Közlöny (a továbbiakban JK) 1890. április 25. (17. szám). 129-131. p. 6 Egyetértés. 1890. január 26. (25. szám) 1. p, Szokolay István'. A deczentralisatio. Ж 1891. június 5. (23. szám) 177-178. p. 7 Miniszteri Indokolás 2. p.
