A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Antal Tamás: A Debreceni Királyi Ítélőtábla felállításának és Puky Gyula elnökségének története
217 sei miatt - tizenegy királyi táblát tervezett a kormányzat figyelembe véve az említett igazságügyi célokat. Hazánkban így - 279 769 kirf-rel és 15 millió lakossal számolva - átlag egy ítélőtábla jutott volna 1 363 636 állampolgárra és 25 433 négyzetkilométerre. Ezt az adatot korrigálnunk kell azzal a ténnyel, hogy a budapesti tábla ezután is nagyobb területen volt illetékes, mint a többi, végeredményül azt közölte az előterjesztés, hogy 1 253 830 lakosra és 24 283 km2-re fög jutni egy tábla.* 8 A táblák székhelyének kijelölése okozta a legtöbb előzetes vitát. Csak olyan városok voltak javaslatba hozhatók, amelyek nagyságuknál, kulturális intézményeinek számánál, az ország gazdasági-kereskedelmi szerkezetében és úthálózatában elfoglalt helyüknél fogva erre alkalmasnak és érdemesnek mutatkoztak. A versengés hamar megindult, szinte minden jelentősebb város benyújtotta az igényét, hiszen rendkívüli lehetőséget biztosítottak e fórumok a felemelkedés útján minden város számára. A presztízsharcon kívül a felajánlások tekintetében is igyekeztek egymást túllicitálni ajelöltek.9 A székhelyek megállapításánál a minisztérium folyvást az országos érdekek számbavételét hirdette szemben a versengők lokálpatriotizmusával. Végül igyekeztek arányosítani is a területeket és a lakosságszámot, anomáliák ennek ellenére is mutatkoztak. Summa summarum győztesen Budapest, Debrecen, Győr, Kassa, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Szeged és Temesvár kerültek ki a versengésből; az ő kebelükben szervezték meg a királyi táblákat.10 * Elnökökké az előbbi sorrendben Vajkay Károlyt, a budapesti kir. tábla addigi elnökét, Puky Gyula kúriai bírót, Erdélyi Sándor kir. táblai tanácselnököt, Oberschall Adolfot, a marosvásárhelyi kir. tábla addigi elnökét, Berczelly Jenő kir. táblai tanácselnököt, Elekes Pál kúriai bírót, Zádor Gyula miniszteri tanácsost, Blaskovich Istvánt, a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék elnökét, Lehóczky Kálmán kúriai bírót, Sélley Sándor kúriai bírót és Paiss Andor kir. táblai tanácselnököt nevezték ki.11 Mint látható, az új elnököket a kúriai bírák és a velük egyenlő rangban lévők közül választotta ki Szilágyi Dezső igazságügy-miniszter. A megalkotott királyi ítélőtáblákról és a hozzájuk tartozó királyi főügyészségekről szóló, 1890. májusában elfogadott 1890. évi XXV. te. a továbbiakban részletezte a területi illetékességet.12 A legnagyobbra a budapesti, legkisebbre a pécsi táblát szervezték. Minden királyi ítélőtábla saját területén abban a hatáskörben járhatott el, melyet a törvények és rendeletek a már létező királyi táblákra ruháztak. Azon törvényszékekre nézve, melyek külön ügy bírósággal voltak ellátva (pl. bánya-, pénzügyi, sajtóesküdtszéki bíráskodás), az egész külön ügybírósági területre annak a királyi ítélőtáblának a hatásköre terjedt ki, amelynek kerületéhez a törvényszék tartozott. A minisztérium egyébként valamely járásbíróság akár egész területét, akár Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX g Miniszteri Indokolás 3. p. 9 1890. évi XXV. te. 1. számú melléklete. Itt megemlítik Győr, Kassa, Nagyvárad, Pécs, Sopron, Szeged, Temesvár, Kolozsvár, Pozsony, Arad, Szombathely, Besztercebánya, Eperjes, Kőszeg, Marosvásárhely, Nagykanizsa, Pápa, Nagyszeben és Fiume felajánlásait. 10 1890. évi XXV. te. 1. §. 1' A kir. táblai elnökök. JK 1891. január 30. (5. szám) 33. p. 12 1890. évi XXV. te. 2. §. E § országgyűlési vitája: 1890. május 5-7. Pesti Napló (a továbbiakban PN) május 5. (123.szám) 1. p., május 7. (125. szám) 1. p.
