A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása 1361-1599
19 Kardos házi (városházi), a másik az egyes utcákban, ahol az évente választott borbí- rák felügyelete alatt a város hasznára mérték az italokat. A másik nemesi kúriának sorsára - amely addig míg a földesuraknak tiszttartói voltak Debrecenben - egyben uradalmi központ volt, jóval kevesebb adatunk van. Az bizonyos, hogy 1565 után már nem épült fel újból, pusztahelyként és szőlővel beültetve valami részét 1590-ben Csáky Mihály és Duskás Ferenc rokonsága bírta, 1592-ben Báthori Zsigmond minden rajta levő királyi joggal együtt Debrecennek adományozta.32 A mezőváros magisztrátusa és a városban lakó nemesek között a Kardos kúria megszerzésével nemcsak a bírónak és esküdteknek nemesek feletti bírói joghatósága, a polgárokkal egyenlő teherviselése dőlt el, hanem Báthori Zsigmond adománylevele szerint nemeseket megillető jogokat is nyertek. Tanulmányunknak ebben az első részében szerettük volna megmutatni, hogy a város történetének első monográfusa, Szűcs István után többé-kevésbé elfogadott, - sőt egyes várostörténeti műben ki is emelten tárgyalt — viszony a mezőváros magisztrátusa és a beköltözött nemesek között a XVI. század második felében nem volt mentes súrlódásoktól, sőt éles vitáktól sem. Még Zoltai Lajos sem elemezte a magisztrátus és a nemesek beköltözését, akik szerinte könnyen beolvadtak a mezővárosi polgárok közösségébe. Herpay Gábor a két világháború között eléggé általános nézetet hangoztatva, a városba beköltözött nemeseknek tulajdonította az autonómia tágítását. Szendrey István inkább osztályküzdelmet látott a viszályok mögött és azt írja, hogy a beköltözést cenzushoz kötötte. Cenzus meglétére nem hoz bizonyítékot a vita mindig a rendi jogállás körül forgott. A magisztrátusi jegyzőkönyvekből annyi bizonyosan megállapítható, hogy kétségtelen nemesnek legfeljebb hat családot lehet a XVI. század második felében tekinteni. Ezeknek több-kevesebb szerepe volt a város vezetésében, bírák, szenátorok, esküdtek voltak köztük. Rácz István, az összes alföldi mezőváros e korszakbeli történetének kutatójától tudjuk, hogy a nemesek és mezővárosi polgárok együttélésének nagy szélsőségek között mozgó változatos formái alakultak ki.33 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX. VI. Debrecent az első kiváltság levele (1361) felruházta a bíró választás szabadságával, lakóit az oklevél két névvel is illette. Azt nem tudjuk, hogy az oklevélben használt civis (polgár) és hospes (vendég) társadalmilag és jogilag már akkor valami különbséget takar-e. Az azonban bizonyos, hogy a szóhasználat a későbbi oklevelekben is előfordul. Zsigmond 1405-i oklevelében cohospites (vendégtársak) és incolae (lakosok) elnevezéssel találkozunk. Mátyás 1458. évi, Szilágyi Erzsébet 1462-ben, és 1473-ban kelt oklevele szerint a kiváltságot cives et tota communitas (polgárok és az egész közösség) kapja. Egy harmadikban cives et universitas oppidi (a mezőváros 1500 forintot fizetett. Az iratok közölve HBML. Évkönyve (XIX) 1992. 140-142, (XX) 1993. 6-8, 16-18, 19-21, (XXI) 1994. 8-12, 22-24 p. 32 Vö. 14. jegyzet és Módv György 1992. Id. mű. 55-56. p. 33 Szűcs István 1872. Id. mű. 212-213, 215. p. - Zoltai Lajos Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564- 1840 között. Db. 1902. - Herpay Gábor Nemes családok Debrecenben. Db. 1925. - Szendrey István szerk. Városlakó nemesek az Alföldön. 1541-1848. Bp. 1988.
