A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben
139 Rabok, börtönőrök, hatalmukkal visszaélő személyek a Kerületi Törvényszék előtt 1. Varga Ferenc 40 éves ember 15 évi katonai szolgálat után elbocsátó levéllel telepedett le Böszörményben. Innen a Palatínusok közzé állt, mikor onnan elbocsátották, visszatért Böszörménybe. Előbb darás kocsis, utóbb tömlöctartó volt. A tömlőéből tolvaj lásért ott raboskodó Görcsös Andrást elszöktette és vele együtt ő is elszökött. Kézre kerülése után, 1766. május 10-én a kerületi törvényszék száz kemény pálcaütésnek három ízben történő elhordozására ítélte és a hajdúvárosok területéről kitiltotta.72 2. Juhász Mihály 22 éves böszörményi legény a kerületi börtönben hajdú volt. 1795. február 3-án Takács Demeter 20 éves böszörményi legénnyel a Novella kocsmában italozott. Juhász innen ment szolgálatba. Később odament hozzá beszélgetni Takács Demeter. Ezt használta ki Székely György rab és a börtönből megszökött. A törvényszék 1795. március 24-én hozott ítéletében megállapította, hogy Juhász Mihály italosán ment szolgálatba és a Takács Demeterrel folytatott beszélgetés alatt alkalmat adott Székely György rab szökésére. Juhászt a törvényszék állásából elbocsátásra és egyszerre végrehajtandó ötven, Takács Demetert pedig harminc botütésre ítélte. 3. A tiszti ügyész Bodnár József 21 éves, Rezes Ferenc 31 éves és Pávai Sámuel 33 éves kerületi hajdúk ellen hivatali hatalommal visszaélés miatt emelt vádat a következő tényállás alapján. 1804. március 13-án a hajdúk egy cselédet a tömlöcbe akartak kísérni, de Kovács Mihály ebbe beleavatkozott és nem engedte a bekísérést. Emiatt Bodnár József, Rezes Ferenc és Pávai Sámuel kerületi hajdúkat küldték ki a bekísérés végrehajtása végett. Kovács azonban velük szemben is engedetlenül viselkedett, káromkodott, ezért erőszakosan nyúltak hozzá, de Kovács bement a kocsmába. Amikor onnan kihozták, és minden ütlegelés nélkül bekísérhették volna a börtönbe, a kerületi hajdúk betörték a fejét, a karját is kettétörték és szörnyen megkínozták, amint ez a seborvos látleletéből kiderült. Mindezeket a kerületi hajdúk bosszúból tették. A kerületi törvényszék 1804.május 13-án kihirdetett ítéletében azonban azt állapította meg, hogy a vasra vert vádlottak ebben a bűnben nem vétkesek, ezért felmentette őket. Az ítélet ellen a tisztiügyész nem élt fellebbezéssel. 4. Fekete István 37 éves böszörményi lakos a kerületi börtönben hajdú volt, de amikor 1806-ban Kiss András fejét vették, úgy megijedt, hogy két hétig beteg volt. Még ugyanabban az évben, mikor a tömlöctartó nem volt otthon, a tömlöc kulcsa és a rabokra vigyázás őrá volt bízva. Éjszaka az áristomház ajtaját kinyitotta, Bögre Kata és Tóth Ferenc halálra ítélt rabokat elszökésre nógatta, ők azonban nem a börtönben maradtak. A tiszti ügyész a Praxis Criminalis 97. cikke alapján emelt vádat. A védő azzal érvelt, hogy a halálra ítélt rabok vallomása nem fogadható el. A törvényszék azonban 1807. június 8-án arra hivatkozással, hogy a vádlott veszedelmes szándékának a kívánt kimenetele ugyan nem valósult meg, mindazonáltal, mint hűségtelent a többi hajdú elrettentő példájára, 40 kemény pálcaütésre ítélte. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX
