A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben
140 5. A vád szerint Szűcs Sándor 25 éves volt kerületi hajdúnak 1809. február 23. napját követő éjszaka őrségbe kellett volna állnia a kerületi tömlőénél, de vagy nem állott ki, vagy a rabokkal egyetértve három zsiványt szökni engedett. Kettőt elfogtak, de egy még mindig szökésben volt. A törvényszék 1809. június 12-én kelt ítéletében azt állapította meg, hogy a rendelkezésre álló nyomozati iratokból a szándékosság, vagy a rabokkal egyetértés nem derült ki. De a rab vagy akkor szökött el, amikor a felügyelet hiányát észrevette, vagy amikor vádlott lefeküdt még mielőtt társa felváltotta volna, ezért hibásnak találta. Az előzetes letartóztatásban már eltöltött két hónapi árestomot büntetésként számította be a törvényszék. A törvényszék az ítéletben még a következőket állapította meg. Nyilvánvaló, hogy a strázsamester a maga kötelességeit, a hajdúkra és rabokra való felvigyázást illendő serénységgel és pontossággal nem teljesíti, így a hajdúk a rabok őrzésére s egyéb tartozó szolgálatuk ellátására elegendő szorgalmat nem fordítanak. Amikor a tömlöcökhöz felette szükséges gyertyák elfogynak, azt nem pótolják és ezáltal a helyes vigyázást megakadályozzák. Ezért mind a strázsamestert, mind a hajdúkat restségükért megfeddte, és megintette, hogy ezután a Tisztiügyészi Hivatal kiadott rendelkezései szerint lássák el kötelességüket és a tömlöcök lakatjaira vigyázzanak. A tisztiügyész majd a következő kerületi közgyűlésen javasolja, hogy az elegendő mennyiségű gyertya kiadására utasítsák a kerületi perceptort, s ha mégis kevés lenne a gyertya, ezt a strázsamester jelentse a Tiszti ügyészi Hivatalnak vagy a Kerületnek. 6. Nemes Kiss János vámospércsi 45 éves vádlott a Mindenható és az uralkodó királyi felség ellen a legbotránkoztatóbb káromkodásokat vitte véghez. Hasonló cselekmények miatt 1818-ban a kerületi törvényszék halálra ítélte, de a Hétszemélyes tábla a büntetést 4 évi fogságra szállította le. 1821. október 22-én a tömlöc és a rab asszonyok kamrája között lévő közfalat átásta, az asszonyok kamarájába átbújt és ott a rab nemes Kola Istvánnéval paráznaságot követett el. Az ügyész emiatt mindkettőjük ellen vádat emelt. A törvényszék 1822. március 4-én nemes Kiss Jánost a maga kenyerén, minden héten két napon kenyéren és vízen böjtölésre, minden héten ugyancsak két napon át 4-4 óráig tartó kurta vasban eltöltendő s a most folyó rabsága kitöltésétől számítandó 3 évi fogságra ítélte. Kola Istvánnét pedig mint a paráznaság vétkébe visszaesőt az eddig elszenvedett 3 hónapi fogságán felül még egy hónapi börtönre ítélte. Az ítélet ellen nemes Kiss János fellebbezéssel élt, a Királyi tábla azonban az ítéletet helybenhagyta, mint a Hétszemélyes Tábla a Királyi Tábla másodfokú ítéletét. 7. Szabó József a kerületi hajdúk strázsamestere a maga szolgálatának határait keresztülgázolta. A felvigyázása alatt lévőkkel vagy igen lágyan, vagy nagyon keményen bánt. Gyakran lerészegedett és olyankor elviselhetetlenül garázdálkodott. Aa törvényszék 1823. szeptember 22-én az elmúltra nézve keményen megfeddte, a jövendőre nézve pedig megintette, hogy józan életet éljen, szolgálatát pontosan teljesítse, azoktól senki kedvéért el ne távozzon, mert ellenkező esetben a szolgálatból nemcsak kimozdítják, hanem érzékenyen meg is büntetik. 8. Lévai András böszörményi 50 éves vádlott ellen szökevény rab rejtegetése miatt emelt vádat az ügyész. Az 1836. július 6-án kelt ítélet szerint vádlott tagadta, hogy Erdős Gábor és Diós Mihály szökevény raboknak az ö óljában való lappangásáról tudott, de hogy azokat feljelenteni elmulasztotta, nem szándékosan, hanem a Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban...
