A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben
122 hatósági kiküldötteknek. A napszámának fele része a rabot illeti. A tiszti ügyészek felügyelete mellett a strázsamester köteles gondoskodni arról, hogy munkavégzés esetén a dolgoztatok a rab napszámát befizessék, ezért jegyzőkönyvet kell vezetni arról, hogy kihez vitték ki és naponta milyen összegű napszámot fizettek be. Fizetés nélkül a rabot senki sem dolgoztathatja. A strázsamesterre bízta a közgyűlés, hogy a rab asszonyokkal a lakosság részére fonattasson, varrattasson és az ezért befolyó pénzt ugyanúgy kezelje, mint a férfiakét.34 A gazdáknál dolgozó cselédek 1816-ban „az idő mostohaságát nem tekintvén, magoknak mérték és érdem felett való béreket kívántak". Ezért a közgyűlés részletesen szabályozta a kifizethető bérek összegét. Egyúttal elrendelte, hogy ha a gazda sérti meg a szabályozásban írt rendelkezéseket, 100 ft pénzbüntetésre ítélendő, ha pedig a cseléd sérti meg, elveszti a részére kifizetett bér összegét és 50 kemény pálcaütéssel, ismételt elkövetés esetén pedig katonának adással büntettessék. A közgyűlés elrendelte, hogy mind a büntetésként kiszabott 100 ft-ot, mind a cseléd által felvett bér összegét a rabok élelmezésére fordítsák.35 Az 1817. április 9-én tartott kerületi közgyűlésen ismertették a helytartótanács rendeletét, miszerint a Szegedi Fenyítőháznak nemcsak a büntetés a célja, hanem az is, hogy „a rabok megjobbuljanak". Ezért elbocsátásukkor az illetékes elsőfokú bíróságot erkölcsi megjobbulásuk felől értesíteni kell. A rabok megjobbulását akadályozza, ha a Szegedi Fenyítőházba olyan rabokat is küldenek, akiket minden fórumon halálra ítéltek, ám kegyelem folytán a megállapított mértékű börtönbüntetést kell rajtuk végrehajtani, vagy akiket akár a Curia, akár az elsőfokú bíróságok halállal egyforma, vagy más nagyobb büntetésre ítéltek. Az ilyen rabokat büntetésük elszenvedése végett aj urisdictiok börtöneibe kell rekeszteni.36 Egyébiránt a helytartótanács még 1804. november 6-án elrendelte, hogy a Szegedi Fenyítőházba csak a helytartótanács előzetes engedélyével lehet rabokat befogadni.37 Az 1818. szeptember 24-én tartott közgyűlésen „kedvetlenül tapasztalták”, hogy kerületi tisztek a fennálló rendelkezések ellenére a tömlőében raboskodókat magukhoz munkára kivitetik, lábukról a vasakat leszedik és vas nélkül szabadon járnak kelnek, a börtönbe éjszakára nem viszik vissza őket, sokszor pedig mezei munkára is hosszabb időre kiküldik. Az ebből származó tolvajságoknak és a nép méltó megbotránkozásának elhárítása érdekében elrendelték, hogy a tömlöcben lévő rabokat soha senki részére vas nélkül városi munka végzésére kiereszteni nem lehet. A városon kívül semmilyen esetben sem vihetők ki és mindenféle munkából éjszakára a tömlöcbe vissza kell kísérni őket. Mivel a tömlöcben lehetnek vagy vannak is olyan veszedelmes tolvajok, akiket dologra sem lehet kiereszteni, ezért a Tisztiügyészi Hivatal minden büntető tárgyalás befejezése után az ilyen rabokról köteles feljegyzést készíteni és a strázsamesternek a kezébe adni, aki az ebben felsoroltakat - állása elvesztésének terhe alatt- nem eresztheti ki. Ha pedig valamely kerületi tiszt az ilyen rabot kivinné, a strázsamester hasonló büntetés terhe alatt köteles jelenteni. Az ellen a kerületi tiszt ellen pedig, aki a rabot kiviszi, vagy a vasat levágja róla, s Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban... 34 Uo. kér. kgy. jkv. 1816. október 26. No. 15. 21. к 35 Uo. 1816. Karácsony hó 16. No. 120. 21. к 36 Uo. 1817. április 9. No. 5. 21. к ^UoJcer^^^jkvHJOSjanuárT^o^JőT^^
