A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből

Ez a palotai őrszolgálat jeles napon történt. Ezen a napon volt a Sarajevóban meggyilkolt Ferenc Ferdinándnak (1863-1914. június 28.) és feleségének temetése. Az 1914. július 16-án írt levelében számol be arról, a két gyászkocsit hat-hat fekete ló húzta... a szokásos udvari kíséret mellett.” A városban is kint lobogtak a fekete zászlók, bár ahogy Égerházi Gábor megállapította az újságokat olvasva, illetve a kaszárnyái szóbeszédből: „Bécsben nem nagyon sajnálták Ferenc Ferdinándot csupán azért, hogy neki nem kellett kisugó-besugó, ki nem állhatta az alattomos, hízelgő, udvari tányérnyalókat. О csak a maga akaratján ment és a szerint intézkedett. Szóval egyenes ember volt.” Figyelemre méltó, hogy a fentiekben Ferenc Ferdinándnak csak pozitív vonásairól van szó, a nem kerülnek említésre negatív jellemzői. Ez jelentősen eltér a trónörökös akkori, de a későbbi megítélésétől is.

Még egy érdekes találkozása volt a 39-eseknek Ferenc Ferdinánddal. Ez báró Fejérváry Géza (1833-1914) táborszernagy, az egykori gyűlölt darabont kormány miniszterelnökének temetése alkalmával (1914. április 29.) A szertartáson résztvettek magyar és osztrák főurak, tábornokok, külföldi nagyhercegek és megszámlálhatatlan néptömeg. Díszkíséretként az ezredből egy zászlóaljnyi katonát válogattak ki, s őket prádés ((parádés=díszöltözetbe) öltöztették, új cipővel látták el. Az egységet Károly Ferenc József főherceg, a későbbi IV: Károly néven uralkodó, vezényelte. A díszlövés után az egység Ferenc Ferdinánd előtt „deffellírozott” (Defiles=felvonulás, díszmenet). A trónörökös meg volt elégedve a 39-esek magatartásával, díszmenetével, és azt a főhercegen keresztül közölte is az alakulattal, amire azután büszkék lettek a katonák.

A történelmi személyiségek közül aránylag legközvetlenebbül Károly Ferenc József főherceget volt módja megismerni a 39-es bakáknak. A főherceg ugyanis még 1912-sben az ezred I. zászlóaljának (Égerházi а IV. zászlóaljhoz tartozott) lett a parancsnoka őrnagyi rangban, majd 1914. áprilistól alezredesként rövid ideig az ezred parancsnoka lett. A beosztottak igen katonás embernek tartották. Az ő zászló- aljának volt a legtöbb riadóztatása és éjszakai menetgyakorlata. Beszélték róla: ha az ő alakulata teljesített őrszolgálatot, körültekintő gonddal vizsgálta felül katonáit (1914. április 26.). Egyébként dícsérőleg emlegették személyiségét, eleven, szép embernek tartották, olyannak, aki utána szeret nézni mindennek és olyannak, aki szereti az ezredet.

Jellemzőként említi róla Égerházi Gábor, hogy a legnehezebb menetgyakorlatok alkalmával, mint az I. zászlóalj parancsnoka „... leszállt a lováról és úgy biztatta a fiúkat, hogy daloljanak. Nagyon tetszett neki a magyar nóta.” Ezeket a közvetlenséggel sok katona szívét megnyerte (1914. június 28.).

Ferenc Ferdinánd trónörökös temetéséről írt levélben (1914. július 16.) foglalkozik ismét a főherceg személyével (Károly Ferenc József vezényelte ekkor a 39- eseket), s közli; „... szeretnénk a szeméből kiolvasni, hogy mit nyer benne a jövő. Az a nyájasság, az az emberszeretet, mely egész lényén elömlik, vajon állandó lesz- e. Az tény, hogy igazságos ember. „Szívesen segít az embereken. Egyik esetben egy kereskedő fordult hozzá támogatásért, s ezt olyképpen oldotta meg, hogy annak árukészletéből nagy mennyiséget, magasabb áron vásárolt meg, tehát nem közvetlenül, hanem közvetve nyújtott segítséget. Katonás embernek tartják, aki a 39-esek között érzi jól magát. „Mióta trónörökös is, nincs olyan hét, hogy kétszer, háromszor be ne látogasson a kaszárnyába és mindig feleségestül.” Ez utóbbi esemény jelezte

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 179