A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből
180 Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből azt is a legénységnek, hogy Károly szerető férj, de a házaspár kedves összhangját is, s mindez a katonák előtt tovább növelte a főherceg népszerűségét. Keringő hírek Az emberi csoportokban, így a katonaságnál is gyakori eset, hogy részben megalapozott, részben minden alapot nélkülöző hírek kapnak lábra. Ezek a hírek akár az előző, akár az utóbbi csoportba tartoznak is magukba foglalják a közösség vágyait, így mindenesetre jellemzik azt. A 39-es gyalogezred Bécsben szolgáló zászlóaljainál is elterjedtek bizonyos hírek. Mi volt ezek témája? Természetesen a szolgálati idő, a szabadságolás, az otthon közelébe való áthelyezés. így pl. (1913. dec. 20.) az a hír járta, hogy a 11-beli öreg bakákat azért nem engedték haza karácsonyra, mert rövidesen szabadságolva lesznek, aminek a regruták is örülhetnek, ugyanis ez azt jelenti; csak két év lesz a szolgálati idő. El lehet képzelni, hogy a hazavágyó katonák milyen szívesen beszélgetnek egymással a kurtított szolgálati időről. Míg ez a hír inkább vágyakozást fejezett ki, ami már csak a bekövetkezett háború miatt nem valósulhatott meg, addig egy másik hír azonnal megvalósult. Az történt ugyanis, hogy elterjedt a hír; az ezred debreceni részlegéből katonák fognak jönni Bécsbe (1914. február 22.) Ez hamarosan teljesedett is, mert 60 katona jött Debrecenből. Ezek között két hajdűhadházi fiú is volt. Huszti Imre és Hadházi Jóska. Arról is beszámolt szorgos levélírónk; kérdéses, hogy a Bécsben lévő ezredbeli- ek mikor mennek le Debrecenbe. Alig néhány hét múlva (1914. március, napszám nélkül) azonban már az a hír keringett a laktanyában, hogy a IV. batalion (zászlóalj, ehhez tartozott Égerházi is!) le fog vonulni Debrecenben. Ezt aránylag biztos hírnek vették, „... mert nekünk egy hadnagy úr mondta, hogy az ezredirodán már ki van dolgozva az áthelyezés tervezete, és hogy a jövő hónapban már lemennénk. Máris úgy örülnek a fiúk, jó magammal együtt, pedig még ez nem biztos.” Sajátos, hogy egy hír milyen érzelmeket kavar fel. Az a katona, aki nem sokkal bevonulása után azt írta: „Olyan jól esik itt minden (1913. november 16.), más alkalommal pedig (1913. december, napszám nélkül): „Én nem akarok legalább egy évig hazamenni, elég, ha tudja az ember; egészséges a család...” Ugyanakkor 1914. július 16-án már azt közli: „Olyan jól esik a menázsi, az alvás, hogy nem cserélnék a trónörökössel. De azért nincs olyan nap, hogy haza ne vágynék, hogy rá ne gondoljak a szép alföldi tájra, szülőföldemre, meg egy boldog kis családra.” A zászlóalj Debrecenbe helyezésével kapcsolatban olyan gondolatok is feltolultak Égerháziban, hogy ennek bekövetkezése esetén minden vasárnap otthon lehetne eltávozáson. (1914. március, napszám nélkül), de olyan ábrándkép is kialakult; „Ha csakugyan lemennénk Debrecenbe, akkor teljes felszereléssel parádés (díszöltözet) ruhába öltöznénk. Hej, de sok édesanya várná a fiát, s tudom Debrecen városa is szívesen látnak bennünket.” Megállapítható e sorokból, a katona immár igyekezne az otthonhoz minél közelebb lenni. Az 1914. június 13-i levélben a szabadságolással kapcsolatos gondolatok fogalmazódnak meg. A levél szerint a brucki gyakorlatról 26-én fognak visszamenni
