A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély kapcsolata a XVI. sz. közepén
10 ban a tiszántúli vármegyék debreceni gyűlésén erdélyi követek jelentek meg. A gyűlés célja a keleti országrész Habsburg-kézre bocsátása lett volna, de az elkövetkező évek török sikerei ennek elhalasztására ösztönözték őket. 1544-ben és 1545-ben szintén részgyülések színhelye a város, amikor is újból megerősítik az erdélyi adóhoz való hozzájárulásukat.”...a királyság kérdése szóba sem jött, hanem a török császár részére fizetendő adó, és ezen adónak mikénti beszedése, valamint a fényes portához küldendő követség, és a hadikészületek iránti intézkedés szavaztattak meg. Egyszersmind az /. Ferdinand király által neustadti börtönbe záratott Perényi Péter és a Stambulban fogságot szenvedő Török Bálint és Majláth István kiszabadítása Ugyébeni közbenjárás is, ugyanezen gyűlésen határoztatott el...’’17 18 19 A szultánnak fizetendő adó ügyében hozott korábbi határozat megújtása a városnak a török háborútól való félelmét mutatja. Ferdinánd béketárgyalásai ez idő szerint a portán visszautasításra találtak, ami arra bírta Fráter Györgyöt, hogy az ország területi egysége megvalósításának eszméjével ismét komolyan foglalkozzék. De most már János Zsigmonddal, mint választott magyar királlyal kívánta megkísérelni. A debreceni országgyűlésen a tiszántúli megyék formálisan nem szakítottak a magyar királlyal, kimondták, hogy a rendes királyi jövedelmek Ferdinándot illetik. Megújítják a szultáni adót, és Fráter György hatáskörébe utalják a nemesi felkelés elrendelését is, tehát Fráter György politikája mellé állnak egyértelműen. 1544. augusztusában a Tisza-menti és tiszántúli megyék képviselői között Debrecen küldötteit is megtaláljuk a tordai erdélyi országgyűlésen. Az országgyűlés jelentőségét az adja, hogy ez volt „... az első országgyűlés, melynek törvényczikkeit Erdély és a magyarországi részek együtt alkották. ”M. 1546. január 25-én ..... Báthory Endre ...Drágjfy Gáspár...Perényi Péterné oly értelmű okmányt írtak Debreczenben alá... melynek erejénél fogva ők a Martinuzzi terve szerint János Zsigmondot Erdélyország és Magyarhon tiszavidéki részeinek urául ünnepélyesen elismerték... Ekként I. János király özvegyének Izabellának és fiának János Zsigmondnak, az e vidéki magyar főurak által megalapítva, a muzulmán ótalom által pedig biztosítva lévén Erdélyországban s a magyarhoni részekben uralkodó hatalmuk: önkint következett, hogy akkori időben Debreczen város, csakis azoknak, kik Erdélyországban uralkodói voltak, kegyének keresésére volt utalva...”'9 S ezt az erdélyi uralkodók meg is hálálták. I. János 1530. évi, a debreceni kereskedőknek adott vámmentessége már éreztette hatását: a vizsgált időszakban Debrecen anyagi gyarapodása igen jelentős:”... a jelenben és a jövőben a mi királyi kegyünkből igen erősen, parancsunk alatt adjuk, hogy ettől kezdve jövendő időkre előbb mondott Debrecen városunkban vagy a birtokán Debrecen városa polgáraitól vagy a birtokán Debrecen városa polgáraitól vagy bármilyen más idegentől és jövevénytől, a piacokra vagy vásárokra eladó dolgokat vivőktől, vagy más okból oda- gyülekezőktől, vagy pedig ezen városon vagy a birtokán átmenőktől semmilyen adót Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély kapcsolata... 17 Szűcs Mm. 181.1. 18 Szilágyi Sándor: Erdélyi országgyűlési emlékek .122.1. 19 HBML. IV.A. 1021/a. Muo.4.
