A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély kapcsolata a XVI. sz. közepén

követelni, behajtani, vagy bármi módon fizetésre kényszeríteni ne merjetek más módon sem, kegyelmünk parancsa alatt...”20 Ennek a mentességnek hasznát az Erdélyi Fejedelemség fennállásáig élvezték a debreceniek, sőt még 1686 után is 10 évig, ugyanis Buda visszafoglalása után a császári hadsereg által kikényszerített többszázezer forintos hadisarc ellenében a bécsi udvar is megadta e kedvezményt.21 Ennek eredményeképpen az Alföld keleti peremén fekvő Debrecen átvette az ország központi városainak kereskedelemben betöltött szerepét az oda települő kereskedőpolgárok segítségével. Kapcsolatai egyenlőre töretlenül és közvetlenül, bár mind több nehézség közepette folytatódott az osztrák fővárossal, azon keresztül a távolabbi Európával.

Az 1547-ben a Ferdinánd és Szulejmán között megkötött fegyverszünet alapján a két-illetve már három országrész kereskedői szabadon kereskedhettek egymás területén. A tanácsülési jegyzőkönyvek első - fennmaradt - köteteiben már találunk utalást a budai és nándorfehérvári kereskedők és a debreceni üzletfeleikkel való kapcsolatra.22 Az egyeszség szerint János Zsigmond uralma Heves, Abaúj, Zemplén, Sáros, Ung, Torna, Szabolcs és Külső Szolnok megyére korlátozódott.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 11

Behódolás a törököknek

Az országot érintő történeti változások első hullámai 1551-ben érik el Debrecent. Fráter György augusztus elejére országgyűlést hirdetett Kolozsvárra, ahol az erdélyi három nemzet és a tiszai megyék képviselői megerősítették azt a szerződést, mely Erdélyt átadta Ferdinándnak a részekkel együtt. Ennek értelmében Izabella elhagyta Erdélyt, s így az átmenetileg (1551-1556) Ferdinánd kezére jutott.23

Castaldo tábornok vezetésével Ferdinánd április végén háromezer spanyollal, egy tiroli ezreddel, ötszáz sziléziai nehézlovassal és egy könnyű lovasezred cseh katonával megindul Erdély birtokbavételére. 1552. telén Debrecent is megszállja. A császári katonák Debrecent és környékét a tatárokat meghaladóan pusztították. ( Castaldo itteni jelenlétének is maradt nyoma a jegyzőkönyvekben). De a következő év sem telt el megpróbáltatások nélkül. A Lippa elfoglalására indított török támadás idején a makói, és Csanádi menekülők jelentős része Debrecenbe költözött, akik közül sokan házat is vásároltak maguknak itt. Őket követték a Habsburg-uralommal elégedetlen magyar főurak is kb. 500 főnyi lovasbandériummal. Vezetőjükkel, Petrovics Péterrel tartott enyingi Török János is, aki Debrecen zálogbirtokosa volt. Innen írták azokat a leveleket a török vezető főembereknek, amelyekben segítséget kértek tőlük az erdélyi Habsburg-uralom megdöntéséhez.

Május közepén Castaldo megindítja katonáit Debrecen irányában, ahová megérkezvén „...a házakat feltörik, az élést elrabolják, s a tisztes polgárasszonyokat és a

20 Szűcs I. Im. 182.1.

21 HBML. IV.A. 1021/b. 321. sz. 1688. aug.15

22 Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1547/48. Összeállította, közzétette: Balogh István. Szerk.: Szendrey István, Db. 1979.

23 Emiatt a szultán rendeletére a budai pasa a Maros-menti végvárak ostromára indult, Lippát is elfoglalta, de Temesvár ostroma ekkor még meghiúsult.