A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Antal Tamás: A közigazgatás és a bíráskodás újjászervezése 1867-ben
96 Antal Tamás: A közigazgatás újjászervezése Debrecenben 1867-ben Az 1861. évi “kis forradalom” különös helyzetet idézett elő Magyarországon: az országgyűlés noha törvényt nem alkotott, azonban ülésezése reményt keltett az ország közjogi helyzetének normalizálása iránt, amely tényt a bécsi birodalmi kormánynak is kényszerűen akceptálnia kellett. A magyar konzervatív erők kiegyezési kísérletei ugyan Schmerling kancellár provizórikus kormányzása alatt nem juthattak el a kívánt eredményig, mégis a költségvetés 1865-ben történő elutasítása a Birodalmi Tanácsban gyors megoldás keresésére sarkallta a császárt. Eközben Magyarországon is mérsékeltebb gondolkodású személyek kerekedtek felül a közéletben: Deák Ferenc ismert “húsvéti cikke”, Sennyei Pálnak a helytartótanács élére történő kinevezése reménykeltőén társult Mailáth György kompromisszumkeresésével. Közben 1865-ben ismét megalakult az országgyűlés, ahová Debrecen képviselőül Tisza Kálmánt, Kiss Lajos 1861-es polgármestert és Patay Istvánt kandidálta. Tisza és Patay a Deák-féle irányzatot követte, Kiss Lajos konzervatívabb szemléletet vallott. Az osztrák örökös tartományokban bekövetkező, Beust báró vezette közjogi modernizáció termékenyen hatott a hazai változásokra is: a februárban 17-én miniszterelnökké kinevezett Andrássy gróf és Wenckheim báró rendelete február 26-án tudatta a várossal, hogy “alkotmányunk visszaállíttatott”, s az ismét szabad királyi várossá váló református Debrecenben megkezdődhetett az újjászerveződés10 *. Wenckheim belügyminiszter 1867. április 7-én kelt 865. sz. rendeletére az 1862-ben másodszor is kinevezett Szölőssy János polgármester április 9-én egybehívta az 1861. évi képviselőtestület még életben lévő tagjait és az akkori tisztviselőket április 16-ra, reggel 9 órára. Miután Szölőssy a neoabszolutizmus idején vezette a várost, nem tartotta ildomosnak a tőle test-idegen közgyűlésen való részvételt, így kijelentette, hogy feladatát azzal teljesítette, és “a királyt és a hazát éltetve a közgyűlésből eltávozott” - tegyük hozzá: Debrecen közjogi életéből is. Ily módon természetesen Kiss Lajos vette át az elnöki teendőket, a jegyzőkönyvet ezúttal is Kerekes József vezette, mint ahogyan 1861-ban is". Debrecen 1848-49-es szereplése és 1861-es lelkesedése vezethette a közgyűlést arra, hogy jegyzőkönyvbe iktassa az előző tanulmányunkban már ismertetett, 1861. szeptember 4-én hozott, 5705. számú határozat alapján az alkotmányosan megválasztott tisztviselők közül azok méltatását, akik november 11-én végül hivatalukból való távozásukról döntöttek szemben a provizórikus hatalommal. Az igazán érdekes az, hogy ezután a polgármester javaslatára kimondták, hogy “Л városi lakos111 Ifj. Beírta János: Debrecen az abszolutizmus korában, in: Debrecen története 3. kötet (1849-1919). Szerk.: Gunst Péter. Debrecen, 1997. 37-39.p., Irinyi Károly: A politikai közgondolkodás és mentalitás Debrecenben (1867-1918). in: Debrecen története 3. kötet (1849-1919). Szerk.: Gunst Péter. Debrecen, 1997. 267-268.p„ Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város történelme. 3. kötet. Debrecen, 1872. 1057. p.; Debrecen 1867-es történetéről említést tesz még: Hajdúvármegye és Debrecen sz. kir. város adattára. Debrecen, 1937. 207-208.p. (a továbbiakban: Adattár), Kiszely Gyula - Csabán Endre - Csűrös Ferenc (szerk). Magyar városok fejlődése. Magyarország városai és vármegyéi. I. Debrecen szabad királyi város. A város múltja, jelene és jövője rövid áttekintésben. Budapest, 1931. 143.p., Csabán Endre: (szerk.). Debrecen szabad királyi város és Hajdú vármegye. Budapest, 1940. 78.p., Zeliz.y Dániel: Debrecen szabad királyi város egyetemes leírása [...] Debrecen, 1882. 915. p. 11 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (a továbbiakban: HBML.) IV. B. 1108/c. ügyiratszám (a továbbiakban: üsz) április 16-ról (a továbbiakban: I.). 1, 2.
