A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Dunka Sándor: Az építészet és a rajz oktatása Debrecenben a XIX. sz. első felében. Beregszászi Pál munkássága
40 hozott erre vonatkozó rendelete is, már a következő évben előfordult, hogy éppen a város által kirendelt és felügyelettel megbízott céhbiztos támogatásával szabadítottak fel olyan inasokat, akik a rajziskolát nem látogatták.31 A céhbiztos igazoló jelentésében így magyarázza eljárását: „Ezen Ns városban a kőműves és ács mesterségre a legszegényebb emberek szegődtetik bé gyermekeiket inasnak, vagy pedig azok minden gyámol nélkül szűkölködő nyomorultak, hogy ha tehát ilyen szegény sorsú gyermekek, akik télen által vagy tűzifa hátalással vagy más csekély móddal élős- ködnek és emiatt a rajz oskolát egész szorgalommal nem is folytathatják, ha több esztendei inaskodás után élelmek keresésére fel nem szabadítódnak, úgy a mesterség tanulását félbeszakítani és magokat betyárságra adni kénytelenek.”32 A céhbiztos eljárását szociális szempontból kifogásolni nem lehet, de a szakmai színvonal megtartása, ill. fejlesztése szempontjából egyenesen tragikusnak kell tekinteni. Az esetnek azért eredménye mégis lett, mert a következő esztendőkben a szabaduló legényektől a remekrajzot jobban megkövetelték. Ezt is sikerült azonban kijátszani. A Tankerületi Főigazgatósághoz 1936. március 7-én kelt jelentésében írja többek Beregszászi: „... Az inasok felszabadulván ’s legényekké lévén, többé bé nem járnak a’ Rajz Oskolába, azzal állván elő, hogy ők majd vándorlásokban a’ felsőbb helyeken fogják magokat gyakorolni, de a tapasztalt ezt is másképpen bizonyítja, mert fel- menvén a felsőbb városokra, ott inkább mulató és más efféle helyeket látogattyák, mint a rajzolást gyakorolnák, melly tselekedetek kitetszik akkor, mikor eltöltvén vándorlás idejeket, vissza kerülnek Városunkba, ’s igyekeznek Czéhbe állani, de ott kérdés tétetvén, jártak-é Rajz Oskolába, és hol a’Bizonyság Levél ró 11a: ’ezt elő mutatni nem tudják, ekkor jönnek el hozzám, ezt mondogatván, miképpen készen volnék a’ Remekléshez tsak a’ rajzolásból való Bizonyság Levél hibázik,... s azt kívánják töllem, hogy én egy vagy két nap alatt tselekdjem vélek azt, a’mit ők elmulattak, s azt ö hibájokat én hozzam hellyre, a’ki az ő elmaradásoknak oka nem vagyok, ’s nem is voltam: értésekre adván pedig, hogy a’ felsőbb Rendeléseknél fogva, míg magukat a’ rajzolásban elegendőképpen nem gyakorolják, és valamely Mustra darabot, mellyet megvisgálás alá béküldhessek, nem készítenek, nam tehetek tudományokról bizonyságot, ők azt az időt, magokra nézve hosszasnak tartván, inkább más Városokra egy vagy két hétre elmennek és ollyan bizonyság Levéld térnek vissza, melly bizonyítja a’Rajzolásba való tudományokat, holott abban semmi jártasságok is nintsen: ez ilyen eset, hogy történheti meg, meg nem foghatom. így történt tsak a’fellyebb való hónapokban is egy, a többek között igy Csorbán György nevű kerékjártó legény, ... eljött hozzám ’s kijelentette, hogy ő huzamos ideig nem akar tanulni, ... hanem tsak arra kér, hogy annyira segítsem, hogy a’ Czéh kívánságának tehessen eleget, de én azon kívánságát nem tellyesitettem, nem tehetvén azt a’ rend megzavarása nélkül, igy által látván, hogy itt nem boldogulhat, más Városra ment, ahol is mit tanult, mit nem , nem tudom, hanem hazajővén azzal ditsekedett a több társainak, hogy N. Váradon járt tanulni, ö semmit sem tudót sem írni, sem olvasni, annyival inkább rajzolni, még is két hét alatt megtanították rajzolni, és bizonyságot is kapott rolla, igaz, hogy 25 Váltó forintyába került: ez hogy történhet, nem tudom, de az én Oskolámban nem kevés rendetlenséget okozott. Mások más Városokra, nevezetesen az Asztalos Legények Aradra mentek és többnyire egy, ’s két hét alatt Dunka Sándor: Az építészet és rajz oktatása Debrecenben... 11 U.o. 44.0. Idézi a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Relationes 1830. 392. sz. 1V.A. 1011/k. ,2 U.o. 44.0.
