A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Tanulmányok - Dunka Sándor: Az építészet és a rajz oktatása Debrecenben a XIX. sz. első felében. Beregszászi Pál munkássága

A Református Kollégium és a Tanítórend gimnáziumának tanulóin kívül 12 céh tette kötelezővé az inasok részére a rajz oktatását. Beregszászi 1820-ban a Városi Tanácshoz írt beadványában a következő céheket sorolja fel: asztalos, lakatos, ács, kőműves, rézműves, bádogos, sárgarézöntő, sattler, kerékgyártó, fazekas, takács és molnár.27 A rajziskolának ezekkel az inasokkal és legényekkel volt a legtöbb gondja. Az inasok rajzoktatása akkor lett volna igazán hatékony, ha azok legalább írni- olvasni tudnak, s a számolás alapvető elemeit is ismerik. Hiába írta azonban elő a

Városi Tanács, hogy „írástudatlan inasnak fel ne vevőd- jön”,28 * a céhek és a mesterek a rendeletben foglaltaknak nem tettek eleget. A legtöbb inas csak gyengén ír és olvas. Ráadásul mestereik házi munkára fogják őket, emiatt kezük elnehezül és rajzolásra alkalmatlanná válik. Hiányoztak a rajzoló eszközök, s a rajzoktatáshoz is olyan tanterem állt rendelkezésre, ahol még a téli fűtés is gondot okozott. A város adott ugyan fát, de sokszor a professzornak kellett a fát elvágatni.2y A rajzoktatásra alkalmatlan nagytermet is csak 1850-ben választották ketté, amikor a tanulókat kezdő és haladó csoportba osztották, pedig Beregszászi ezt számtalan esetben kérte a várostól.30 A legtöbb baj azonban a mesterek és inasok hozzáállásával volt. Bár Beregszászi panaszaira a városi magisztrátus számtalan rendeletet hozott a rajzoktatásban történő részvételre, a helyzet nem javult. A mesterek nem érezték át a rajzolás fontosságát, s nemhogy tanácsaikkal támogatnák az inasokat, hanem amit vasárnap a rajzprofesz- szortól hallanak a rajztanulás hasznáról, azt hétköznap igyekeznek a fejükből kiverni. Sok mester félt attól, hogy legényükből különb mester lesz, ha a rajzolás ismereteit megszerzik ezért rajzoktatás helyett több esetben még a városból is elküldik őket. Fegyelmezési eszköz nem volt a rajzprofesszor kezében, egyedül a bizonyságlevél kiadását tagadhatta meg (2. ábra), ami feltétele lett volna az inasságról, legénységre való felszabadításnak. Eredménytelen volt a városi magisztrátus 1829-ben

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII

____________ 39

27 U.o. 191.0. „’’Céhek lasszifikálása” Rajzoktatás 1820. IX.2. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár IV.A. 1012/f. 9.doboz.

28 U.o. 192.0. Idézi a Városi Tanácsjegyzőkönyvét 1831. VI.20. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár 1011/A. Csurka István id.m. 14.o. megjegyzi, hogy a XX. század elején, 1909-ben is volt olyan iparostanoncul szerződtetett egyén, aki iskolába sohasem járt és írni, olvasni sem tud.

24 Balog István 1 l.sz. a.id.m. 45.0. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Rendtartási jkv. 1843. 247-248.1.

30 U.o. 45.0. Idézi a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Relationes 1833. 804. sz. IV.A. 1011/k.