A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A "választott magyarországi király" és Debrecen kapcsolatai 1683-1685
folyamán váratlanul Csegén keresztül Poroszló irányába utazott, hogy az egri pasával közösen Debrecenbe vonuljanak. Február 11-én a magyarországi fejedelem már Szoboszlón, az egri pasa pedig Nádudvaron tartózkodott, amikor az egri pasa titkárától tudták meg a debreceniek, hogy az egri, a temesvári és a váradi pasák Thökölyvel, a német támadással szemben akarják megvédeni a várost. A város lakói, amint értesültek a közelgő had szándékáról, puskákkal, dorongokkal és vasvillákkal felszerelve vonultak a tanácsházához. A bíró két esküdt társával hiába csendesítette a felbőszült embereket. Bár a bírót és társait becsmérlők közül két polgárt a tanács fogdájába zárattak, de később a tömeg követelésére szabadon engedték őket. Igaza volt Balogh István történésznek, amikor arról írt, hogy „a polgár nem okvetlen jelent Debrecenben békés embert.” Az egri pasa éppen csak áthaladt Szoboszlón, amikor a debreceni követek jelentkeztek nála és átnyújtották a váradi török levelét, amelyben megtiltotta „a városon való élésködést”, mivel az a szultán védelme alatt áll. A haragra gerjedt török elöljáró szidalmazta a debrecenieket, s fenyegetőzött, hogy hamisságukat megírja a szerdárnak, de végül is kénytelen volt visszavonulni Szoboszlóra.30 A Debrecenbe bejáró török és magyar szolgák védelme érdekében esküdt bírák és tanácsbeliek járták a város utcáit, hogy incidensre ne kerüljön sor. 15-én az egri pasa katonáival beszállt, éjjel pedig hajnalig tartó tárgyalásra került sor a megérkező váradi csauzzal és olajbéggel. A váradi pasa üzenetének a lényege az volt, hogy az egri elöljáró tartsa tiszteletben a török császár fermánját, és ne pusztítsa a várost. Szigorúan ráüzent, hogy amennyiben nincs mit ennie Egerben, menjen hozzá Váradra. Ugyancsak az éjjel hozták meg Szoboszlóról Thököly levelét, amelyben egyrészt érdeklődött a debreceni beszállásról, másrészt a hadi eseményekről írt a pasának. Többek között arról, hogy a német-labanc katonaság szétaprózódva eredménytelenül fogott hozzá a környék erődítéseinek az elfoglalásához. A pasa megelégelve a váradiak kioktatását és a helybeliek könyörgését, bosszúsan rendelkezett a török elvonulásáról Szovát felé, úgyhogy még a debreceniek ajándékát sem fogadta el.31 Több alkalommal is üzentek a főbírónak, hogy Thököly Debrecen felé vonul, így február 22-én Karcagújszállásról és március 11-én Kisvárdáról. Az első alkalommal a hír hamisnak bizonyult, az utóbbi időpontban Téglásról Szalánczi Ferenc és Kovács András gyalogos kapitányok levelét hozták meg, amelyben a város felé elindult 2000 hajdú részére ezer kenyér elkészítését parancsolták meg, természetesen a magyarországi fejedelem nevében. Mivel a katonák a városon kívül táboroztak le és nagyon nagy volt a hideg, érthetően zúgolódás volt közöttük. Éppen ezért a város vezetői gondosan megszervezték a környék és a kapuk őrizetét. A rendkívüli hóesés miatt a kuruc had Szoboszlóra csak 13-án tudott elindulni. Később újabb 800 gyalogos katona érkezett Debrecen alá, hogy a lesütött kenyeret magukhoz véve folytassák az útjukat Pércs felé. Debrecen lakói most viszonylag kis veszteséggel kerülték el a találkozást Thökölyvel, aki a város helyett a Tiszán átkelve Túrnak tartott.32 30 Olveti Gábor: Thököly a magyarországi fejedelem és Debrecen kapcsolata. 30 Debreczeni Diarium. Tört. Tár 1911. 190. 191-192.; TMÁ Vili. k. 515.; Balogh István: Cívisek társadalma. Debrecen, 1947. 26. 31 Debreczeni Diarium. Tört. Tár 1911. 192., 193. 32 U. o. 194.,195., 198., 199., 201. ___________________________________________________________
