A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A "választott magyarországi király" és Debrecen kapcsolatai 1683-1685
27 Magyarországon a következő időszakban zajló hadműveletek központja Buda volt, ezért a hadviselők minden erőt oda irányítottak. A magyarországi fejedelem tehát hiába küldte el Csatári Gábort Nándorfehérvárra török segítségért. A török a váci vereség után Pestet felégette és Budára átköltözve tartós védelemre rendezkedett be. Súlyosbította a helyzetüket, hogy a németek jelentős csapást mértek az Érsekújvárnál tartózkodó török-tatár hadra. A történtek hírére az egri törökök megkezdték hozzátartozóiknak és értékeiknek az átszállítását Temesvárra, a szolnoki és a váradi törökök pedig szekereket és marhákat gyűjtöttek össze a fennhatóságuk alatti területekről.23 A Felvidéken megindított hadműveletek eredményességüket tekintve hullámzó képet mutattak. Április végén és május elején a kurucok kezébe került Palocsa és Késmárk. Május második felében megkezdték a Szepesség, Liptó, Árva, Trencsén és Turócz hódolta- tását. Június elején változott a helyzet, mert Pálffy Károly hada Liptóig szorította vissza a kurucokat. Thököly katonáinak könnyebb feladat volt Barkóczy Ferenc várának, Csicsvárnak az elfoglalása, mint Ungvár bevétele. A fejedelem június 15-én Kapóson tartózkodott, amikor elrendelte Ungvár lövetését. A hosszúra nyűló ostrom 27-én ért véget, a vár védőinek szabad elvonulásával. Másrészről a szatmári labancok váratlanul támadták meg a Váriban állomásozó Kende Gábor háromezer fős hadát, amely Munkács felé hátrált.24 Több olyan jel mutatkozott, amely a kuruc had meginduló bomlására utalt. Kuruc katonák szökdöstek át a németekhez, Szendrőre, Filekre, Lévára és más helyekre. Nyílván ebben közrejátszott a Pozsonyban Lipót parancsára működő kegyelmi bizottság is, amely a kuruc tisztek és a legénység megnyerésére komoly anyagi erőket áldozott. Ennél azonban sokkal nagyobb hatással volt a bomlási folyamatra a német had előrenyomulása és a kurucok katonai veresége. Július 31-én Schultz altábornagy és Barkóczy Ferenc csapatai Liptó megyéből kiszorították a kurucokat. Schultz a Szepességen áthaladva visszafoglalta Késmárkot, Palocsát és Kisszebent, majd villámgyorsan Eperjes alatt termett, ahol Veterani ezredes és Barkóczy vicegenerális csapataival szétverték az új fejedelem kétezer fős hadát. Maga Thököly Regéc felé menekült. Thököly a vereség után küldte el Váradra Kende Gábort és Pásztoki Györgyöt, hogy szükség esetén a pasa engedélyezze a téli szállást a Lakságon és a Körös mentén, illetve a németet közösen akadályozzák meg az élelmiszer Szatmárra szállításában. A váradi pasa mindkét kérésre elutasítólag válaszolt: Egyrészt nem adhat Thökölynek szállást, mert adott a szultán Thökölynek fejedelemséget, lakjanak ott, másrészt, ha kivonulnak Szatmár alá, nemcsak a termés begyűjtését akadályoznák meg, hanem tönkre is tennék, márpedig az ottani népnek is élnie kell valamiből.25 Ebből a válaszból kiolvasható a török Thökölyvel kapcsolatos álláspontjának a változása is. Az a tény, hogy a Budát ostromló Lotharingiai Károly üdvözlésére küldöttséget indított Debrecen, a megváltozott erőviszonyok felismeréséből következett. Az előrelátó debreceniek sok értékes ajándékkal vették rá a herceget, hogy megerősítse a város addig szerzett kiváltságait. Thököly a budai hódolást arra használta fel, hogy a debreceniek bebörtönzésével zsarolta a várost. Az új fejedelem nagyon haragudott a debreceniekre, amiért labanccá Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 23 Hóman Bálim, Szekfü Gyula: Magyar történet. Bp., 1935. IV. k. 208.; TMÁ VIII. k. 430., 466. 24 Angyal D.: Késmárki Thököly Imre. II. k. 98-101.; EOE XVIII. k. 238-239. 25 TMÁ Vili, k. 454.; Angyal D.: Késmárki Thököly Imre. II. k. 93., 102., 103., 105.; EOE XV111. k. 245.
