A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A "választott magyarországi király" és Debrecen kapcsolatai 1683-1685
28 lettek, Apafit pedig a németek jóakarójának nevezte. A budai eset felemlítése és a debreceniek kemény dorgálása a városi tanács „kétszínűségének” a leleplezése volt. Augusztus 25- én a hozzáküldött Ormós Mihályt letartóztatta és megüzente a debreceni bírónak, hogy az előzőleg letartóztatott küldöttel együtt bezárva tartja őket, amíg nem teljesítik a kívánságát. Ekkor fordultak a város követei a portához, hogy oltalomért esedezzenek a magyarországi fejedelemnek és katonáinak a túlkapásai ellen, könyörögjenek a rendkívüli követelések megszüntetéséért és a töröknek fizetett adó összegének csökkentéséért. Mindezt a lakosság elszegényedésével indokolták. Elsorolt panaszaik között kiemelt helyet foglalt el az új fejedelem csapatainak ellátása és a kuruc katonáktól elszenvedett sérelmek. Aggodalmuknak is hangot adtak, hogy Thökölyék Debrecenben fogják eltölteni a telet. Sajnos a portai panasztétel alkalmával a török csak ígérgetett, de a következő hetekben a helyzet mit sem változott. Szeptember 14-én eredménytelen volt a debrecenieknek az a kísérlete is, hogy négy hordó borral és egyéb ajándékokkal próbálják meg jobb belátásra bírni Thökölyt. A fogságba vetett Ormós Mihály egy héttel később tért haza, de szabadulását nem az új fejedelemnek, hanem a németeknek köszönhette, akik az Eperjesnél táborozó kuruc hadat váratlanul megtámadták és menekülésre kényszerítették. Thököly maga is csak a muníció hátra hagyásával tudott elmenekülni. Barkóczy Ferenc labanc kapitány leírása szerint a Veterani csapataival közösen megtámadott kurucoktól a lőszeren kívül nyolc ágyút, sátrakat, szekereket és a táborban hagyott minden más értéket zsákmányként szerezték meg.26 Szeptember 24-én Schultznak Bártfa is meghódolt, később pedig Makovica kuruc helyőrségének kellett elhagynia a várat. A hadi helyzet alapján érthető, hogy még bátrabbá vált az erdélyi rendek fenyegetőzése a debreceniek károsítása miatt. Szeptember 19-én kelt levelükben Thökölytől keményebb hangon kérhették számon, hogy milyen jogon merészelt szekereket, vágómarhát és különböző szolgálatokat követelni az erdélyi fejedelemség fennhatósága alatt álló Debrecentől. Megfenyegették az új fejedelmet, hogy ha nem hagy fel a debreceniek károsításával, ők is hasonló módon fognak eljárni erdélyi birtokain. Thököly november 14-én az erdélyi rendeknek címzett levelében alaptalannak tartotta a debreceniek panaszát, mert jogosan követelt szolgáltatásokat a várostól, így azt is, hogy a Budára rendszeresen közlekedők tájékoztassák a németek hadműveleteiről. Gúnyosan írt arról, hogy Debrecennek Szatmárban is van ügyvivőjük, sőt más német helyőrséggel is tartják a kapcsolatot, ami erősen megkérdőjelezi a város török iránti hűségét. Külön hangsúlyozta jóindulatú intézkedését, amellyel fejedelemsége területén engedélyezte a debreceniek szabad kereskedését. Példaként említette, hogy amikor Bihar vármegyében a porta engedélyével teleltek, keményen megbüntette a fosztogató katonákat. Thököly tehát intézkedésének jogossága mellett érvelt, és a jószomszédi viszony kialakításának a szükségességét hangoztatta. Nyilván csak Thököly volt képes arra, hogy a történtek ellenére a debreceniekről így nyilatkozzon. A Thököly által remélt jó szomszédságból azonban semmi sem valósult meg, sőt Apafinak a debreceniek panasza ürügyül szolgált a Thököly- ellenesség fokozásához. Az erdélyi rendek a decemberi országgyűlésről figyelmeztették Thökölyt, hogy Debrecen a fejedelemség része, s ezért kötelessége az elkövetett törvénytelenségek orvoslása. Olveti Gábor: Thököly a magyarországi fejedelem és Debrecen kapcsolata. 26 Debreczeni Diarium. Tört. Tár. 1911. 177., 178., 181., 182., 184-185., 186.; TMÁ Vili, k. 483.
