A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Mónus Imre: Tiszagyulaháza rövid története
ben, és az alkalmi rendezvények is helyet kapjanak. A kultúrház igazgatója Mészáros Sándorné lett. Szabó Gyula vb. titkár az 1957. július 29-i vb-n előadta, hogy a községben nincs rendes tanácsháza, mert az intézmény egy fedél alatt van a baptista imaházzal, az iskolával, a postával. Itt tanácsházról nem is lehet beszélni, csak tanácsi helyiségről. A tanácsterem már évek óta iskolai tanterem, a tanács dolgozói két olyan helyiségben dolgozik, amely nem megfelelő. A vb. tagjai hozzászólásukban is elmondták, hogy fontos lenne megfelelő tanácsháza építéséről vagy átalakításáról gondoskodni, mert az ügyfelek a közös irodában nem szívesen adják elő a család belső gondjait, amikor azt többen hallhatják. Megoldásnak azt találták ki, hogy csere lesz, az ügyintézők részére a tanteremnek használt tanácsteremből 4 irodát tudnak kialakítani, a volt közös tanácsi irodát pedig kibővítik, hogy ott egy kis létszámú osztály tanulhasson. Ennek megvalósításához azonban póthitelt kell igényelni. 23 Tiszagyulaháza középületekben igen szegény, összesen 3 tanteremmel rendelkezik az iskola, negyedik tanterem az előbb említett szükségtanterem, és váltott műszakban ebben a 4 tanteremben 8 osztály tanul. Ez még így volt néhány évig, mert 1960-ban épült egy két tantermes iskola, amely megoldotta az intézmény tanterem gondját. 1957 őszén a járvány szerű gyermekbénulás miatt a tanítás két héttel később indult, amíg a gyerekek hozzá nem jutottak a betegséget megakadályozó Sabin cseppekhez. Ez az időszak rettegésben tartotta a szülőket, mert nem tudták, hogy gyermekük melyik percben eshet egész életére kiható mozgáskorlátozást okozó betegségbe. A vb ülésen Csépke György igazgatóhelyettes a beszámolójában előadta mint igen fontos problémát, hogy a nevelők elvándorlása súlyosan érinti az oktatónevelő munkát, mert nevelői lakás hiányában nem tudnak letelepedni. 1960-ban a faluban pedagógus szolgálati lakás csak az iskolaigazgató részére volt. Az albérleti szobák a tulajdonossal közös bejáratúak, az itt dolgozó fiatal pedagógusok családalapításra nem gondolhattak, s az albérlet koszttal így is 500 Ft, a pedagógus fizetésének fele, és nem csoda, hogy elhagyják a falut. Ebből következik, hogy a feladat ellátásához képesítésnélküli nevelőket kell alkalmazni, akik csak érettségivel rendelkeznek, de pedagógiai és pszichológiai végzettségük nincs. 1964-ben, amikor már javultak a községben az oktatás tárgyi feltételei, 60 %-ban képesítésnélküli nevelők tanítottak. A nevelők lakáshoz való jutása még mindig nem jobb, mint a korábbi években volt. A képesített nevelőhiány a község kulturális munkájára is rányomta bélyegét. A kultúrház jelentette adottságokat nem tudják kihasználni, mert nincs aki a fiatalokkal foglalkozzon szabadidős program keretében.24 A szakkörök élére hiányzik a vezető, nincs megfelelő klubvezető, a fiatalok szabadidejének felhasználása nem célszerű, pedagógiailag nem megalapozott. A községi tanács majd 1965-ben gondoskodott pedagóguslakás vásárlásról, és a kedvezményes pedagóguslakás építési akció lakás- építési kölcsön felvételével is megindult. Tiszagyulaházán 1960-ban még nem volt villany. A község villamosítását 1961-62-ben tervezték. A villamosítást saját erőből kellett végezni, így hitelfelvétel222 Mónus Imre: Tiszagyulaháza rövid története 23 U.o. 30/1957. vb. sz. határozat. 24 U.o. XXIII. 740/a. 8. 4. p. Tiszagyulaháza Községi Tanács intézkedési és munkaterve 1964 évre.
