A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Papp József: A debreceni Sétakert
193 Simonyi-gát - közsétány A XIX. század elején a mind terebélyesebb város önigazgatása az északi határ és a Nagyerdő között nem engedett taxás-telkeket kiszakítani, mivel az erdő iránti fokozódó érdeklődést kihasználva, az odavezető gáton „közsétányt”15 akart létesíteni. A telekalakítások első lépéseként a Péterfia kapuján túl, a Ferencz-piactól a Nagyerdő kapujáig nyílegyenes, széles utat rajzolt 1815-ben a tervet készítő mérnök.16 A tízes évek végén az erdőre vezető új út teljes hosszának mindkét oldalát, kb. 100-100 méter mélységben, értékesítési célból, gyümölcs-, dísz- és konyhakertekként elhatárolták. Ekkorra (1819) a város tanácsa a Nagyerdő déli részét már „díszkert”-nek nevezte17 és benne a kialakított sétányok mellett, pl. fenyőfákat is ültettek.18 A város polgárai mellett gyakori vendég volt az ősi erdőben, a csapatával Debrecenben állomásozó báró Simonyi József ezredes. A bohémségéről (is) híres huszártiszt sem csupán katonai gyakorlatozásra használta a Nagyerdőt, hanem a város népéhez hasonlóan mulatságokat rendezett benne a Péterfia kapujához közelebb eső részén. A városból kivezető tervezett sétány (korabeli néven „gát”) oldalait akkoriban semmi nem védte a belső legelőkön nyargaló szelektől, így száraz meleg időben hatalmas porfelhővel járt minden kivonulás. A gáláns tiszt éppen ezért fasorok telepítését javasolta a város vezetésének a Ferencz-piac (kb. a mai Bem téri kórház) és a Nagyerdő közötti út mentén. Kérése alátámasztására pénzt is ajánlott, amit a város vezetése megköszönt, de el nem fogadott, mivel saját feladatának tekintette az ügyet. Ennek dacára 1820-22 között mégis az óbester ültette ki huszárjaival a facsemetéket. Debrecen hálás közönsége ezért adta a sétáló útnak a „Simonyi-gát” nevet, amit átvett a hivatalos szóhasználat is. A századvégi utcanévadások során végül „Simonyi út” formában örökítették az utókorra a huszártiszt emlékét. A sétány mentén mintegy 500 méter hosszon alakultak ki a fasorok19. A négy sorba kiültetett 600 db jegenye nehezen tűrte a talajt és a szárazságot, közülük igen sok hamarosan ki is pusztult. Hiányukat akácokkal pótolta a város, így hamarosan akácfasorok között vezetett az út az erdőre. A sokat látott, kiöregedett akácokat végül 1931-ben vágták ki, és előnevelt hársfákkal ültették végig a Simonyi utat.20 A Nagyerdőben, a déli kaputól nem messze, az udvari kamara mérnökei által 1824-ben elkészített tervek szerint 1826 őszére építette fel a Nagyerdei Fürdőházat Povolny Ferenc építőmester. A mai is álló, sokszor átalakított, bővített épületet nagyrészt Bek Pál királyi biztos állhatatosságának köszönheti Debrecen. Az elkészült vigadó és fürdő vízszükségletét a Nagyerdő kapujánál létesített bővizű artézi kút biztosította. Az intézményt egészen a XX. század közepéig bérbe adás útján hasznosította Debrecen szabad királyi város „közönsége”. A város az anyagi érdeHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 15 Komoróczy 1974. 56. 16 Csapó és Péterfia utcák ... 1815. 17 Dr. Szemerédy 1996. 138. 18 Néhány példányuk még ma is díszíti a szoborsétányt. 19 Szűcs 1822. III. k. 850., Calamus 1914. 114-118. 20 Sápi 1972.43.
