A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből
Bécsbe, s már másnap 27-én meg fog kezdődni az aratási szabadságolás. „Minden századból 30 ember kap szabadságot, de csupán a földmívesek, és így bármenyire is szerettem volna is, nem mehetek haza.” Kicseng az eddigi, de a további sorokból is, hogy a szülői ház vonzása a szolgálati idő teltével egyre erőteljesebben érvényesül, az idő múlásával egyre nagyobb a honvágy. Az új katonai törvényről is jutott hír a kaszárnyába. Ez az információ is a katonák vágyát testesítette meg, mert arról szólt; a szolgálati idő két év lesz, csak az altisztek fognak három évet szolgálni (1914. június 28.) Alapvetően mindezek a hírek abban közösek, hogy a szülői háztól való távoliét egyre kellemetlenebb, s hiába Bécs sok szépsége, tornya, a hazai táj, a megszokott otthon, a kedves kis család az igazi, odavágyik a katonafiú. Csomag A levelek jelentős részében vissza-visszatérő probléma a csomag, az otthonról való élelmiszerkérés. Az előzőekben is volt már szó arról, hogy az alapos kiképzés sok energiát kíván, kiváló étvágyat csinál. Ezért a pótélelemre szükség van, de ha azt a kantinban szerezné be, akkor az sokba-sokba kerülne. Azt írja 1913. decemberében: „... a reggeli és a vacsora elég gyenge, az étvágyam meg nagyon erős. „A saját étvágy kielégítésén kívül azonban a csomagnak más szerepe is volt, mint kitűnik egy 1914. január 18-án írt levélből: A csomagot megkaptam, benne a kesztyűt, a zsírt, az öt koronát is megtaláltam benne, majd így folytatja: „Apám azt kérdezi, hogy az élelmiszereket el tudom-e fogyasztani. Tehát ha csomagom jön úgy élek vele, hogy a romlandóbb élelmeket, mint oldalas, kolbász körülfogjuk a káplár (tizedes) és freiter (őrvezető) úrral együtt elfogyasztjuk. Nagyon megérdemlik tőlem a kis szívességet, mert mióta az első zugban (szakaszban) vagyon, én nem járok menázsért (Menage=élelmezés, itt hidegkoszt felvételezés a raj számára), sem a gangot (Gang=folyosó ez esetben a német szó magyar raggal) súrolni, szóval meg vagyok kímélve a kellemetlen munkától. Éppen e kettős cél miatt is, de meg a téli, illetve a nyári ruházat, fehérnemű szempontjából sűrűn szólnak a hazaküldött levelek a csomagkérésről. Több levélben is előfordul búzacipó és szalonnakérés (pl. 1914. március, napszám nélkül), de a kért dolgok között gyakran szerepel méz és rucazsír (1913. december 20.) is. Akadtak a csomag körül problémák is. így pl. egyik alkalommal a boros- (1913. december 28.), más alkalommal a mézesüveg tört el. Ezért katonánk arra kérte szüleit, hogy a mézet a jövőben bádogdobozban, vagy valami erős üvegben küldjék, mint tette ezt keresztanyja, Munkácsy Mária (1913. december 20.). Ez a hivatkozás arra is fényt derít; nemcsak a szülői háztól, de a rokonságtól is érkeztek csomagok a bécsi laktanyába. Az 1914. február 4-i levél szerint keresztanyjától újabb csomagot kapott, amely öt kilós volt. Benne hurka, tepertő, alma, tészta, dió, s egy liter vörös bor. Ez utóbbit azonban nem használhatta, mert a bort tévedésből petróleumos üvegben küldte Munkácsy Mária. Hajdú-Вihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 18 1
