A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Bihar megye levéltárának történetéhez és tevékenységéhez a 19. század második felében

szekrények elhelyezése múlhatatlanul szükségessé vált.” Beöthy Andor alispánt megbízzák, hogy a levéltár részére szükséges 20 szekrény árát a vármegye pénztárából utalványozza ki.27

Hamarosan jelentkeznek azonban a problémák is. Az alispán 1878. augusztus 17-én a megyei levéltártól 2 szobát elvesz a főjegyzői lakosztály számára. A két szobában levő iratokat össze is csomagolják. Ezek között vannak törvényszéki iratok, különböző számadások és szolgabírósági közigazgatási iratok. Korántsem elhanyagolható ebben az időszakban a szolgabírósági iratok szerepe és struktúrája, amely ténnyel Gyöngyössynek is szembe kellett néznie. A polgári korban a szolgabíró kötelezettségeit és jogait az 1870. évi 42. t c. állapította meg, de minden vármegye saját, szervezési szabályrendeletében külön foglalkozott a jogkörök széles hálózatával. A törvény azt is kimondta, hogy a szolgabíró a járás első tisztviselője, felügyel a hatósága alatt álló községekre , utasításait az alispántól kapja s közvetlenül azzal tartja a kapcsolatot. A főszolgabíró nagy befolyást gyakorolt a községi önkormányzatokra, tekintettel arra, hogy mind a községi bíró, mind a vezetőjegyző választásánál a jelölés joga őt illette, és mind a képviselőtestületi tagoknak, mind az elöljáróság tagjainak megválasztásakor ő töltötte be a választást levezető elnök funkcióját. A képviselőtestületi határozatokat ugyan nem ő hagyta jóvá, de mindenképpen ő véleményezte, ezzel azok végrehajtását hosszú időre elodázhatta. A tájékoztatás kedvéért azt is meg kell említenünk, hogy 1872-ben nagy mértékben emelték a járások számát, ami mind a közigazgatási, mind a levéltári adminisztratív munkát jelentősen megnövelte.28

Gyöngyössy mindjárt főlevéltárnoki hivatala kezdetén, az 1874. március 18-i közgyűlésen feladatot kapott a vármegyétől. Felkérték, hogy a községek jóváhagyott és egy példányban a levéltárban elhelyezett szabályrendeleteiből az elöljáróság és a szolgaszemélyzet fizetéseit egy kimutatásba írja össze. Továbbá ezt a kimutatást „a számadások felülvizsgálásánál leendő figyelembe tartás végett a főszámvevőségnek küldje meg.”29 Azért említettük meg ezt az esetet, hogy jobban érzékelhesse az olvasó, mi mindennel kellett egy levéltárosnak foglalkozni abban az időben is. Közben folytatódtak a Jakab Sándor idején megindult iratátvételek is. A fentebb említett szolgabírósági iratokkal kapcsolatban arra utalunk itt, hogy az ugrai szakasz szolgabírósági iratairól átvételi leltár készült 1874-ben és az átadással Bölönyi György szolgabírót bízták meg. Gyöngyössy lelkiismeretes munkássága a fennmaradt iratok alapján valószínűsíthető. Nem az ő hibája, hogy az 1910-es és az 1917-es sok szolgabírósági ügyiratot elpusztított.30

Az alispán 1879-ben levelet intézett Gyöngyössyhez. Levelében azt írta, hogy a Berettyót szabályozó társulat által készített, s a közmunka és közlekedésügyi miniszter által is helybenhagyott gátvédelmi szabályzat egy hiteles másolati példányát a levéltárnak megküldi. Nem volt véletlen ez az időpont sem, hiszen a KörösHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 143

27 HBML. IV.B. 262, 1. d. ,1861. jún. 5., 968/1861

28 HBML. IV.B. 253. 4. k. 305/1870., 1870. márc. 16., Komoróczy Gy. : A helytörténetírás....II. k- i. m. 88-89.

24 U.o.: 91,93. ,HBML. IV.B. 262. 1. d. sz. n. 1867. szept 8.

30 HBML. rv. B. 402. 2. k. 645/1873., 1873. dec. 17.