A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély kapcsolata a XVI. sz. közepén
leányzórenden levőket rútul megszeplősítik.”24 A háborús események miatt 1551. december 1. és 1552. április 24. között, majd 1552. augusztus 20.-november 29. között a magisztrátusi jegyzőkönyvből hiányoznak a bejegyzések. A város népe az utólagos bejegyzések szerint ekkor elmenekült. Ferdinánd 1552. július lO.én kiadott rendeletében Debrecenbe hívja a tiszántúli nemeseket. Július végén Castaldo jelenti az uralkodónak, hogy a vasasok kapitánya megérkezett Debrecenbe. Ez a védelem azonban nem volt elegendő a török támadások ellen, ezért november végén Erdély kormányzója azt üzente Ferdinándnak, hogy ha nem küldenek jelentősebb katonai erősítést a város oltalmára, az arra kényszerül, hogy adót fizessen a töröknek. Ferdinánd december utolsó napjaiban adott engedélyt arra, hogy Debrecen oltalmára lovasságot toborozhassanak.25 De sem Erdélyt, sem Debrecent nem tudták megvédelmezni. A törökök ekkor foglalják el Temesvárt és Lippát (1552. júl. 26-30), Szolnokot (szept.4.) és csak Eger verte vissza az ostromot (szept.9-okt. 18). A tiszántúli vármegyék létérdeke lett, hogy elszigeteltségükben Erdélyhez közeledjenek. Debrecen vezetői maguk gondoskodnak védelmükről kőfal híján diplomáciával: a töröknek behódolnak, de ezzel a város nem kerül török megszállás alá. 1693-ig Várad visszafoglalásáig szultáni khász (kincstári) vagyon lett, amely a hódolást summa adóval váltotta meg. 137 éven át fizetett Debrecen városa adót és tett egyéb szolgálatokat a töröknek. 1660-ig szultáni parancsra a pénz- és élésszolgáltatást Buda, Szolnok és Eger várába tartoztak szállítani, azután nagyobb részben Váradra, kisebb részben Egerbe fizettek. A török adó először 1200 tallért, kb. 800 aranyforintot tett ki, később kétezerre, ötezerre, majd tízezerre emelkedett. A szerződött adón kívül fizettek a debreceniek kiviteli vámot, átkelési illetéket, marhabőr-adót, hordóadót, hagyatéki illetéket, portapénzt stb. Mindemellett ki kellett elégíteni egyes pasák, bégek, kádik, portyázó török tisztek kapzsiságát, nehogy rablással, vagy gyújtogatással nagyobb kárt okozzanak. Az első adatunk a török adóról 1555-ből származik. A Fekete Lajos által lefordított török oklevél így szól: „... Debrecen lakossága, mely a nagy távolság miatt eddig semmiféle adót nem fizetett, beleegyezett, hogy az új Összeírás után dzizije, ispendze, asv, resum és egyéb verkü fejében évenként ötvenezer akcet, három részletben ...a szultáni kincstárba fizessen. Kelt Szolnokon, 962.saban 1-én.” (1555. jún.21 .)26 1558-ban biztosítja a szultán a város lakosságát oltalmáról, amennyiben megfizetik az adót: „...amennyiben Debrecen város adóját pontosan megfizeti és a mohamedánok iránti hűségében nem tántorodik meg, lakosai...sem személyükben, sem vagyonúkban nem háborgathatok. Kelt Temesváron, 965.redzeb 11-20-án.” (1558. ápr.29.-máj.8-án).27 1563-ban szintén biztosítja a debreceniek élet-és vagyonbiztonságát. 12 Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély kapcsolata... 24 Debrecen története I. Szerk: Szendrey István. Db. 1984. 318.1. 25 A háborús események miatt 1551. december 1. és 1552. április 24. között, majd 1552. aug. 20,- november 29. Között a magisztrátusi jegyzőkönyvből hiányoznak a bejegyzések. A város népe az utólagos bejegyzések szerint ekkor elmenekült. 26 Dr. Fekete Lajos: Debrecen város levéltárának török oklevelei. Levéltári Közlemények. Bp. 1926. Szerk.: Csánki Dezső 46.1. 27 U.o.
