A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A debreceni "lóvasúttól" a villamosig

építeni a Hatvan utcai vonalat s a nagyerdei fürdőháznál díszes várótermet kell építeni.

A megépült vonalon azonban gondok jelentkeznek. Az egyik vonat alighogy eléri a Bika-vendégfogadót, leáll, s megmakacsolva magát nem hajlandó továbbindulni. Rövid szemlélődés után kiderül, hogy a mozdonyból elfogyott a víz és a gőz is. A Péterfia utca lakói pedig azon panaszkodnak, hogy a vonat dübörgése „...alapjaiban ingatja meg épületeiket...”. De a pálya egyes szakaszait is hamarosan javítani kell, nyüván a hamari munka eredményeként. A Piac utcán pedig meg kell emelni a vaspálya sínjeit, mert azok „...nagyon megszállottak...”, azaz megsüllyedt a pálya. Itt jegyezzük meg, hogy a közúti vasúti társaság első igazgatója Tasner Hugó volt. Rövid időn belül fejlesztések is történnek: új, nyári kocsikat szereznek be, amelyeknél „...minden ülés sorába oldalt esik a feljárás, /...a kocsik nyitottak és a... /szél'felé eső oldalak összekapcsolható ponyvákkal fognak elláttatni/... E kocsikban a gyermekeket belül kell ültetni, mert a nyitott oldalon könnyen kipoty- tyanhatnak. Végül nekifognak a Miklós utca és nagytemplom között a második vágány építésének is, ahol hamarosan kiderül, hogy a vágány- építésnek útjában van a nagytemplom előtti ártézi kút, melyet az 1850- es években oly sok kínnal fúratott a város. A kutat tehát egyszerűen betömik! Mindezek nyomán a piacutcai második vágány 1855 nyarán elkészül s annak forgalomba helyezése 1855 júniusában megtörténik.

Az első napok lelkesedése után rendezik a járatok sűrűségét: naponta 20-20 járat közlekedik oda és vissza. Az első szerelvény reggel 6 órakor indul az államvasúti indóház elől, az utolsó pedig este 9 órakor. A már elsorolt megállóhelyek mellé további kettő iktatnak, éspedig a Hungária kávéháznál (mai Arany János utcánál) és a Simonyi gáton való szakaszon a Simonffy-villánál (a mai Weszprémi utca tájékán) (lásd 5. ábra). A szárnyvonalak építése azonban nem akar elmozdulni a holtpontról: Lehmann vállalkozó visszavonja ajánlatát a Czegléd utcai szárnyvonal építésére. Szerencsére új vállalkozó jelentkezik, aki hajlandó lenne a szárnyvonalak építését folytatni, bizonyos Balla Mihály. Ezzel egyidőben „...konzorcium alakul azon célból, hogy a helyi vasút birtokbavételére részvényes társulatot alakítsanak-... ” Ugyanis a tulajdonosok ekkor Lindheim József és Neufeld Károly bécsi üzletemberek, akiktől végülis a megalakult részvénytársaság meg is vásárolja a 250.000 korona értéket képviselő vasutat, sőt a társaság tőkeemelést is

186 Simonyi Alfonz: A debreceni „lóvasúttól” a villamosig