A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Forrásközlés - Zoltai Lajos: A Hortobágy. Közli: Radics Kálmán
mindenütt egyenlően színtelen, szagtalan és erősen sóskeserű s összes sótartalmára nézve legközelebb áll a budai „Erzsébet” forrás vizéhez. Mint ásványvizet forgalomba hozták, de csakhamar felhagytak véle. Egészséges víz nyerése végett ártézi kútak fúrását is megkísérelték. 160-200 méter mélységből tiszta, jó felszökő vizet kaptak a debreczen-f.-abonyi vasút 12. sz. őrházánál, a mátai telepen, belső Ohaton, Vajdalaposan, Faluvéghalomnál és a Pentezugban. E kútakból több-kevesebb földgáz is ömlik ki, mely meggyújtva lánggal ég. 338 Zoltai Lajos: A Hortobágy VI. Gulyák, ménesek, nyájak. A legelő rendje. Legeltetési jog. A gazdálkodó debreczeni polgár azt vallja, nem is minden alap nélkül, hogy a Hortobágy fundamentuma az ő anyagi jólétének, forrása az ő pénzelő tehetségének. E felfogást csak az érti meg, aki az állat- tenyésztésnek a mezei gazdálkodás egyéb ágaihoz való viszonyát vizsgálja és ösmeri. Akkora baromállomány, amennyit a Hortobágyon találunk, nemcsak a gabona s egyéb növény termelését segíti elő, hanem más téren szenvedett esetleges veszteségek kárpótlására kitűnő tartalék alap. A Hortobágyra kihajtott jószágok csak egy részét, de mindenesetre jelentékeny részét alkotják Debreczen összes állatállományának. Évente átlag ötven-ötvenöt ezer darab állat legel a Hortobágyon. Ezelőtt 20-25 évvel több is volt. Mimódon oszlik meg ennyi jószág azon a 42 ezer hold legelőn? A V betűt alkotó két víz: Hortobágy és Árkus, három főrészre osztja a pusztát. Van Hortobágyoninnen, Hortobágyontúl és Árkusontúl. A juhjárás, az ökörföld meg a törzsménes legelője a Hortobágyon innen esik. Ezek a területek nincsenek egymástól szorosan elkülönítve se árkokkal, se határdombokkal vagy csóvákkal; semmivel. Juhok legelnek az ökörföldön is s a város ménese egy területen jár az ökör gulyával. A Hortobágyontúl őrzik a város gulyáját, a gazdák gulyáit, méneseit. Ezeknek hatalmas darab föld jutott túl az Árkuson is, ahol a sertésföld fekszik. A vízen túl lévő járások sincsenek kimérve, egymástól elkülönítve. Jobb földből kisebb terület is elég több jószágnak; a „csunyaföld”-re természetesen kevesebbet hajtanak. A vízentúli járások vagy „gazdaságok” nevei sároséri, halasközi, faluvéghalmi az Árkuson túl Nagyiván és a Kocsi puszta felé; azután a pentezugi a nádudvari határ szomszédságában,
