A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Forrásközlés - Zoltai Lajos: A Hortobágy. Közli: Radics Kálmán

ideig sajt készítéssel is megpróbálkoztak e telepen, de hiányoztak hozzá a versenyképesség feltételei. A vállalat hamar megbukott.

A pásztortanyák egymástól négy-öt-hat kilométernyire fekiisznek. Fehérre meszelt apró házikók vagy fából-deszkából összerótt hosszú nyári istállók ezek. Némelyikre egy-két akácfa teregeti árnyékát. Menjünk közelébb a tanyához. Előtte különös alkotmányt veszünk észre. Nádból álló, jó erősen megkorcolt fala patkó alakot zár körül s befelé dőlve, felül összehajlik. Reteszelhető ajtó van rajta. Ez a „Vasaló”, a hortobágyi pásztor különleges nyári konyhája. Közepén füstös szolgafa van leütve, melyre tűz fölé a bográcsot akasztják. A tűzhely körül egy-két „gyalogszék’’, melynek szolgálatát hajdan lókoponyák teljesítették; a nádfal korcában fényesre súrolt kerek vaskanalak. Egyik-másik tanyát, ha gulyás szállásol benne, valamelyes módon összetákolt deszka kerítés vagy árok veszi körül, hogy a „kommenció”-ban megengedett malacok ne lábatlankodjanak s a vasalóban kárt ne tegyenek. E kerítésen vagy sáncon belől a tanyaépülethez ragasztva látjuk a félszeres szekérszínt, amely a tyúkólat is pótolja; mivelhogy takaros számadó tavasztól őszig néhány tojó tyúkot is szokott tartani a pusztán. A kerítésen belől van helye a boglyába vagy kazalba rakott tőzegnek is. Az alföldi pásztorembernek, a hortobágyinak meg különösen, ez az egyetlen tüzelő anyaga, mióta megritkúlt a nádcsörmő is a Hortobágyon. A gondos pásztor előző esztendőben gyűjti össze a jövendőre való tüzelőt, mely erősen és tartósan ég. Jóságát jellemzik vele, hogy „hortobágyi kőszén”-nek nevezik; de eredetére célozva találó a „bélfa" elnevezés is.

A gulyástanya főépülete vályogból épül s náddal fedett. Régen nagy kerek, kontyos nádkunyhó volt. Még ma is rendesen egyetlenegy helyiségből áll. Pitar, kamara nincs benne. Tornác is ritkán. Ha renyhe ménes is legel a gulya mellett, akkor az épület két részre oszlik. Egyik a gulyásoké, másik a csikósoké. Ajtaja többnyire rosszul záródik; ablak helyett egy vagy két kis nyílást hagynak a falán, hogy némi világosság szűrődjék a belsejébe. A padlást egyik helyen letapasztják, másik helyen nincsen padlás. Felesleges. Hiszen tulajdonképpen nem is lakik a pásztor ebben a helyiségben. Nyáron ott hál a csillagos ég alatt, a harmatos fiivön, ahol a gulya, ménes tölti az éjszakát. Télen pedig üres a tanya. Ebből következik, hogy a pásztornak bútorra sincs szüksége. Bent a tanyában alig is látunk mást egy nagy otromba „ferslóg”- ot, melyben a számadó gazda az eleséget tartogatja, mint: a füstölt

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 335