A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Forrásközlés - Zoltai Lajos: A Hortobágy. Közli: Radics Kálmán
328 Zoltai Lajos: A Hortobágy emelkedés. Minthogy a vízáradások az ilyen magaslatokat megkímélték, - hajdan ezekre építették a pásztortanyákat s éjjelenként ezekre terelték a gulyákat. Innen a „telkes”, - „telek” elnevezés. Talajuk kevésbé szikes s legjobb legelővel szolgálnak. Véntölgyek a malomháznál III. A puszta növény- és állatvilága. Ott, hol nem uralkodik a vakszik, tápláló füvek nőnek. A gyepfüveknek sokféle faja: a bugásvirágú tipponfü; az ízes sziki sóska; a kesernyés sziki üröm; a kövér porcsin; a cigánybúza, melyet szívesen legel az állat, míg ki nem hányja a fejét; a vizesebb helyeken sásfélék s a legkövérebb földeken sűrű erdőként száz holdat is elborít a rózsaszínű, ritkábban fehérvirágot hányó szamártövis, melynek száraz szúrós levelére is ráfanyalodik a jószág, mikor elsült a mező. Május és június havában rendesen jó a legelő. Gyönyörűség nézni ilyenkor a mértföldekre terjedő zöld pázsitot, az illatos székfűvirágtól, a sárga sárkeleptől, a fehérvirágú korpafütől, a rózsaszínű bojtos bodorkától hímes, természetszőtte roppant szőnyeget, mely a pusztát szemhatárig mindenütt takarja. Árnyék alá hívogató fa kevés a Hortobágyon, leg- fásabb az Ohat. A Tiszapartját festői füzesek szegélyezik; északi oldalán közel másfélszáz holdas - sajnos - pusztuló tölgyeserdő terül el. Mátán és Zámon már könnyű volna megszámlálni: hány fa hajtott lombot e roppant területen? Akácok és fűzfák zöldéinek a csárda környékén. A malomháznál, a hajdani vízi-malom szigetében, magára hagyottan, árván búslakodik kilenc vén tölgyfa. Egy-egy óra járásnyira egymástól egy-két holdas ültetett akácerdők sínylődnek a nem nekik való szikes talajon. A Tisza szabályozása előtt gazdagabb volt a puszta növényzete, amint gazdagabb volt állatvilága is. Amíg az áradások által megmegöntözött buja legelők smaragd színű pázsitját széles vízfolyások, kanyargó erek ezüst fényű csíkjai szeldelték: susogó sástól, zizegő
