A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Forrásközlés - Zoltai Lajos: A Hortobágy. Közli: Radics Kálmán

329

nádtól koszorúzott tavakban ezrével tanyázott a vízi szárnyasok sokféle fajtája: a síró-rívó bibit, a jajgató cankó, a gólyalábé sziki csirke, a búbos vöcsök; a meséket, babonákat keltő bölönbika, a sokféle gém, a címeres daru, a hasznos vízi-tyúk, a lármás nádi rigó. Ki tudná elsorolni mind?! De megritkult a fészekrabló nádi ölyü, a dögre leső keselyű is, mióta kiszáradtak a rétek s az elesett jószág temetését nem bízza varjakra, hollókra, sasokra az állategészségügyi törvény. Általában a Hortobágy állandóan megtelepedett madárvilága igen szegény, miután ott a táplálkozási és fészkelési viszonyok a puszta mostani állapotában nagyon kedvezőtlenek. A kis védő erdők egyikében-másikában is legfeljebb csak a kék vércse és a vetési varjú tanyázik nagyobb számmal. Hal is mennyi volt a vizekben! A hortobágyi pásztor még akkor úgy élhetett, úgy is élt, mint nomád magyar ősei Lebedia és Etelköz területein. A pásztorság bográcsából sohasem fogyott ki a hal- és birkapaprikás; fazekából a „maggal” oltott tarhó.

Az emlős vadak közül ma már csak a nyúl futkározik a Hortobágyon; de mert búvóhelyet alig talál, kis száma miatt panaszkodik a vadász. Régen, a rétek korában, róka és farkas is lakta. Némely esztendőben a farkasok alaposan megdézsmálták a gulyákat, nyájakat, amint ezt a város régi számadásai bizonyítják.

Még ma is tömegesen seregük a nyájak körül a felcserkedni szerető seregély; hű maradt a pusztához a gyors röptében bogarászó fecske, felettünk a magasban láthatatlanul trillázik a pacsirta; az őszi esőktől megtelt lápos, zsombékos „fenekeket” évről-évre ezrével keresi fel a jegestenger tájékán fészkelő vadliba; olykor-olykor temérdek még a hápogó tőkeruca, kerceruca is, nagy örömére a debreczeni Nimródoknak; meg a bibicz. Az átvonuló madarak száma különösen egyedekben elég nagy. Néhány év óta, hogy a marokkói sáska ellepte a Hortobá- gyot, sűrű rajokban jelent meg ott egy szép és hasznos apró szárnyas; a sáskairtó pásztormadár, mely ha csapatostul felrepül, mintha rózsaszínű felhő szállana előttünk. De a sáskaveszedelem elmúltával a pásztormadár is eltűnik.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII

A hortobágyi malomház