A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Mónus Imre: Folyás története
275 tiltanák azt is, hogy a polgáriak legelőjükre idegen marhákat árendába befogadjanak. A jobbágyok részére kilencedet felemelték és szemes terményben kellett adni. A város kötelessége lett volna az uraság részére 131 köblös őszi vetés alá való szántás, vetés, boronálás. A hosz- szú fuvart és a vadászatot nem lehetett megváltani, minden telek után négy nap robotot kellett volna teljesíteni. Gondjaikra lett volna bízva a Tisza folyási és kisfaludi töltésének kezelése minden szolgálattal. 12 A leü t és a többi szigorítás miatt a jobbágyság között nagy volt az elégedetlenség, gyakoriak voltak a súrlódások. Meg akarták akadályozni a tiszttartó elképzeléséinek megvalósítását. Az ellenálláshoz hamarosan sikerült ideológiát is kovácsolniuk, amelyet röviden a hajdúszabadság keresésében, a separata porta és a telepítő 1727-es szerződés visszaállításában jelölhetünk meg. A nyílt zendülés 1820 tavaszán robbant ki, amikor a lakosok gyapjúeladás végett a városházánál egybe gyűltek. Ekkor szólalt fel Metsei Pál, mondván, hogy „nemcsak a gyapjú eladása miatt jöttünk össze, hanem azért is, hogy a hajdúszabadságot keressük.” A zendülés híre Folyásra is eljutott, de az ott lakó cselédség nem sokat tudott a hajdúmúlt történetéből. Kiderüli, hogy a Nánáson lakó Csuka Sámuel obsitos katona, a hajdúvárosi elégedetlenek egyik vezéralakja világosította fel a polgáriakat. Bizonyos fokig félre is vezette őket, mert azt bizonygatta, hogy Polgár éppen olyan hajdúváros volt, mint a többiek. A mozgalom mozgatója az elégedetlenség volt, és a hajdúszabadság keresése a polgáriak kezében a káptalan elleni harc egyik fegyvere volt, s nem önálló célkitűzés, mert hajdúkontinuitás nem található, hisz ezeknek a Mátra aljáról áttelepített jobbágyoknak semmi közük nem volt a hajdúkhoz. Az ügyből hamarosan úrbéri per lelt, amely 1820. május 26-án kezdődött, s áthúzódott a jobbágyfelszabadítás utáni időkre (1848). Az elégedetlen jobbágyság azt is helytelenítette, hogy a polgári határt első osztályúnak minősítették, ugyanis a föld terméketlen, - mondották. Ez vonatkozott a folyási területre is, de ez túlzás. Ez ügyben határbejárást is végeztek, és megállapították, hogy a vetés közepes, más helyeken a föld szikes és fenekes (Varjú fenek, Kincses fenek, Görbe tó farka, Bágyoldal). Hajdü-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 12 HL. XII.-2/C. Polgár. 1820.május 26. Div. P. F.9. N284.
