A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Mónus Imre: Folyás története
276 Mónus Imre: Folyás története A per első fokon 1821. július 19-én ért évet a következő ítélettel: A polgári határban a jobbágytelek nagysága mégis 28 hold maradt, a lakosságot kötelezték az úrbéri terhek további viselésére, s a robotkötelezettséget különösen szigorúan előírták. Megállapították a távolsági fuvarok után számítandó napokat is. E szerint Debrecen teherrel 4 és fél, Miskolc 3 és fél, Eger 4 és fél napnak számított.13 A polgáriak az ítélettel nem voltak elégedettek és rögtön megfellebbezték és kérték törvényesnek elismerni az 1727-es szerződést, amikor őket Polgárra, Folyásra és Szentmargitára betelepítették. Az ügy tehát a Helytartótanács elé került. Hamarosan megérkezett - 1822-ben - a Helytartótanács döntése is. Lényegében megerősítette az addigiakat. A káptalan 1828-ban újabb úrbéri szerződést állított össze, s ez új fejezetet nyitott a polgári jobbágyok antifeudális mozgalmában. Különösen veszélyes volt az, hogy a földesúr újra elkezdhette a határ felmérését. Ez a jobbágytelek tartozékainak (kaszáló, legelő, erdő) megcsonkítását jelentette.14 15 A káptalan haszna jelentősen emelkedett a jobbágyok jövedelme rovására. A káptalan és Szabolcs vármegye Polgáron szemmel láthatóan rendkívül heves ellenállással számolt. A megye egyenesen a nádorhoz fordult, s egy „compánia gyalogságot és fél század lovasságot” kért Polgárra helyeztetni. A vármegye azzal indokolta kérelmét, hogy a polgáriak a „Hajdú szabadságnak tündér Csákjaitól” annyira elragadtattak, hogy „vétkes merészséggel a függetlenségnek s fejetlenségnek lobogóját felütvén” a földesúri kötelékek lerázására törekednek.1 ^ A polgári tanács a káptalan nyomására összeállította a paraszti ellenállás vezetőinek névsorát. A lista 19 nevet tartalmazott, akiket kitiltottak a városból. A káptalan számítása azonban nem vált be, a hangadók kitiltásával a polgáriak nem törtek meg, sőt a paraszti ellenállás új formái kezdtek kialakulni. A terméketlen, megcsonkított területre visszaszorított jobbágytelkeket nem vállalják, azaz a földről lemondanak és inkább zsellérek lesznek. így az adót és mindenféle terhet is mint zselléreknek kellett teljesíteniük, s ez lényegesen kevesebb volt a telkes jobbágyokénál. 1845-ben 770 lett a zsellérek száma, de 13 U.o. Az úrbéri per anyaga. F.5. N.253. 14 MÓL Mikrofilmtár, Szabolcs megye 1828-as összeírása. 15 HL. XII-2/c. Div.PF.6. N. 320. Szabolcs vármegye a nádornak. Nagykálló 1831. Pünkösd hava 9.
