A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Mónus Imre: Folyás története
274 Mónus Imre: Folyás története 1810 körül a tiszttartó az uraság gazdaságát minden lényeges vonásában tovább akarta fejleszteni, a parasztok rovására jelentősen növelni akarta annak terjedelmét, s a föld megmunkálásánál fokozottabban szándékozott a jobbágyok ingyenes munkájára (robot) támaszkodni (a betelepített lakosok urasági jobbágyok lettek). Szükség volt a munkáskézre, és az 1810-es árendafeltételek már 200 kaszást és 60 négymarhás szekeret követeltek, melyek a „folyási kertből nyomtatás alkalmával a magot a Polgári Granáriumba fogják hordani.”11 Ezek a feltételek a szentmargitai árendásokra vonatkoztak, de azt igazolják, hogy a folyási uradalomban nagyméretű gazdálkodás folyt. A káptalan tiszttartója az 1810-es évek második felében azonban tervbe vette, hogy a jobbágyföldeket az urbárium szerint fogja kimérni, s a Polgár határában lévő földet első osztályúnak minősítve, egy egész jobbágytelek 28 hold földet jelent. A jobbágyok ennél lényegesen nagyobb területet használtak, s ezért a határfelmérés nyilvánvaló célja a földesúri majorság területének további növelése volt. A felmérés eredményeként az uraságnak lenne minden nyomásban (a polgári határ művelése továbbra is három nyomásban történt) 200 köblös majorsági táblája, ezzel a majorsági gazdálkodást is átszerveznék és Polgáron létesítenének majorsági kertet a Bacsó-ház mellett, így a folyási urasági táblát lél lehetne számolni, s mivel ott az uraságnak istállója van, legcélszerűbb lenne itt az uraságnak a „Svejtzerait” (svájci fejős tehenek) letelepíteni. A folyási szántótábla 45 köblös területét és még 30 köblös szántóföldet legelőnek lehetne alakítani, a folyási kertbe pedig a margitai gabonát kellene vetni - hangzik az intéző okfejtése, s ezen tűi a jobbágyföldek nagyarányú megnyirbálásával a paraszti terhek további emelését is tervbe vette. Az urbárium ilyen irányú érvényesítését már e helyi plébános is megsokallta és tiltakozott ellene. Az 1820-ban megszövegezett szerződésben a káptalan el akarta ismertetni a jobbágyok anyagi megnyirbálását, tovább akarta növelni a termék- és munkajáradékokat. Elismertetné a nyomásonkénti 130 köblös told kihasítását és szérüskert felállítását. A jobbágyföldek közt (nyomásonként) jelölnék ki az uraság alkalmazottainak járandóságát (alkalmazottanként 8,5 jobbágytelek). A folyási volt urasági tábla lenne a svájci fejős tehenek legelője, s „ott 25 köblös lóherés kert árkoltatik el a polgáriaktól”. Az uraság kaszálója lenne ezentúl a Hármas, a Bogár foka, a Folyás köz a Selypes laposán a Pelyhesig terjedő terület. Meg11 Polgár története, 1974, Szerkesztette: Bencsik János. 194, p.
