A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Tanulmányok - Mónus Imre: Folyás története

káptalani birtokbavétel a falu népét a halászati jogában megcsonkította, s fokozatosan visszaszorította. A halászok társaságokban dolgoztak, melyet a halászgazda irányított. Feladatuk volt a halászó víz őrzése, a jogtalanul használók elűzése, vagy megzálogosítása A halásztársaságok olyan eszközökkel dolgoztak, amelyek eredményes alkalmazásához, használatához a csoport együttes tevékenysége elengedhetetlen volt. Ezért a halásztársaságok a nagyobb eszközök (pl. őrháló, keritőháló, verseháló, csónak) közös birtokosai lehettek. Általában alkalmazták a rekesztő-halászatot, sőt a halászatuk gyakori formája az is, hogy valamely halászó vizet tartósan elrekesztették, a rekesztékben lévő halakat aztán kifogdosták. 1743-ban a Folyás rekesztésére őrhálót alkalmaztak. A Morotván csak a csoportos halászatot engedték meg, s mind télen, mind nyáron tiltott volt a horog és a tapogató használata, és ha gyalommal (kerítőháló) halásznak, azt ami a várost illeti, tartoztak kiadni belőle.

A Tisza áradásakor a kifolyó vizet sehol sem volt szabad meg- rekeszteni, hogy az ívó hal kimehessen, de amikor az apadás megkezdődött, a tanács engedélyével a tilalmas helyeket is elrekeszthették.

Az erdőt a város vezetősége tilalomban tartotta, csupán sövénynek való vesszőt lehetett benne vágni, de csak a magisztrátus engedélyével. A Tisza környéken jellemző volt, hogy a kerítést vesszőből fonták a leásott cölöpök közé.

Az itt élő lakosság másik fontos foglalkozása az állattenyésztés volt. A szilajtartás fogalma sokáig élt az emberekben. Ez Folyás környékére is jellemző volt. Szilaj sertésnyájat tartottak, amely kint telelt a nádasban, a kocák a Selypes és a Folyás nádasaiban fialtak le is, s a nádból csináltak maguknak vackot. A gazdák augusztusban szekérrel mentek a nádasba hízónak valóért. A nyájban szám szerint a sertéseket nem tartották nyilván. A sertések a telkes, puhább legelőt, de az ugarmezőt is szerették. Nádas, vizes laposokban szívesen turkáltak. Már utaltunk rá, hogy egy időben a folyási uradalomban a káptalan is foglalkozott sertéstenyésztéssel, de az aklos sertéshízlalás volt.

Másik fontos haszonállat a szarvasmarha volt. A tanyavilág gazdaságában a fejős tehén igen fontos volt, melynek tejhozama a család élelmezéséhez tartozott. Ha a parasztcsalád nem rendelkezett fejős tehénnel, vállallak tehéntartást a tejhaszonért. A szarvasmarha állomány részére a takarmánybiztosítást a legelő és a kaszáló jelentette.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 267