A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A debreceni "lóvasúttól" a villamosig
azzal a feltétellel, hogy ha a burkolást a város később előírná, a vállalat köteles le end a sínek közötti felületet, azok oldalát pedig egy- egy sor burkolati kővel ki köveztem i... ” A szerződés kitér arra is, hogy a majd üzemelő vasút forgalmi személyzetét „éles hangú síppal” kell ellátni és a vasút szolgálatába csak azok vehetők fel, akik a „jelzési szabályokat, a kocsik tolatására és rendezésére vonatkozó utasításokat megismerték” és abból vizsgát tettek. Végül előírják, hogy a vállalat a teherszállítás után köteles lesz kövezetvámot fizetni.11 A vasútépítés engedélyezését megelőző helyszíni bejárást 1887. október 7-én tartják, amelynek tervezetét a törvényhatósági közgyűlés 1888. március 1-én hagyja jóvá s az építést engedélyező okirat 1888. június 11-én kerül kiadásra. Ezek után az építési munkálatokat 1888. július 18-án kezdik el, éspedig a sínek és talpfák kiszállításával. Az építési munkák irányítója Zelenkai Sámuel kir. mérnök, aki az építést 4 hónap alatt be is fejezi. Az épülő vasúti vonalat a korabeli sajtó a következőképen ismerteti: „...A vasút közvetlen a Bika- szálló előtt indul ki, a helyi vasút itteni másik vágánya mellől. A Tóth Gyula sarokháza és a püspöki lak előtt bekanyarodik a Hatvan utczára, amelynek mindenütt a bal oldalán halad, egészen a debreczen-hajdúnánási vasút indóházáig, melynek előtte vezettetik el egy kanyarulat által. Innen a Pesti-soron megy végig, a Rabkerthez tartozó föld árka mellett. A Nagy Mester utcza végén lévő Barcsay-féle szélmalomtól kezdve, most már kikövezett országút és gyalogút között vonul el. Ezen irányát megtartja a méntelep előtt is, ki egészen a külső baromvásártér kezdetét jelző fakorlátig, mely egyenlőre a vasút végpontjául van kijelölve...”15 16 E vonal építési hossza mintegy 3 km. A lóvasút kiszolgálására ekkor építenek a Pesti utca elején egy lóistállót. Az 1888. októberére elkészült vasúton, a hónap 6. napján „végigröhög” az első lóval vontatott kocsi, majd a műtanrendőri bejárást követően a vonalat forgalom alá helyezik. A „négy csinos kocsival rendelkező” vasútról már ekkor felmerül az a kérdés: a két vonal, tehát a Piac utcai és Hatvan utcai miért nincs közvetlenül összekötve, s miért van az egyiken lóvontatás, a másikon gőzvontatás. Mindenestre tény, hogy a két, egymástól tulajdon és szervezet szerint is különálló vasút jól megfér egymás mellett két éven ál. Ugyanis 1892-ben, a város kez190 Simonyi Alfonz: A debreceni „lóvasúttól” a villamosig 15 U. o. 1888. szept. 29. közgy. 147/6244. sz. hat. 16 „Debreczen” 1888. évf. 139. sz. (júl.8.)
