A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A debreceni "lóvasúttól" a villamosig

deményezésére és bábáskodása mellett a két helyi vasúti társaság kimondja egyesülését és így létrejön a „ Debreczeni Helyi Vasút RT”.

Már 1890-et írunk, amikor a főhatóság által is sürgetett Czegléd utcai szárnyvonal még mindig nem épült meg csakúgy, mint a Péterfia utcai sorompótól a gőzmalomig vezető sem. Egyelőre e szárnyvonalak ügyét senki nem is leszegeti. Viszont a létrejött egységes helyi vasút társaság fejlesztésekbe fog. Mindenekelőtt elhatározza a Hatvan utcai szárnyvonal villamosítását, amihez elengedhetetlen a vágányzat megerősítése.17 1896-ban a város törvényhatósága elérkezettnek látja az időt a hiányzó szárnyvonalak kiépítésére s közgyűlésén a következő határozatot mondja ki: „...a Helyi Vasút RT üzemében tartott egyik vonalának, a Piacz utcza keleti oldalán lefektetett vágányból kiágazó- an, a Kossuth- és a Nap utczán át, a Pavillon laktanyáig s onnan a dohánybeváltó telepre és esetleg folytatólag a vágóhídhoz vezető, ló-, vagy gőzerőre berendezendő vonal kiépítésére az előmunkálati engedély kiadását kívánatosnak tartja... ” Úgy tűnik a helyi vasút társasága is egyetért e szárnyvonal kiépítésével, mert azzal a kéréssel fordul a városhoz, hogy az építéshez szükséges „...utczai terület időleges használati joga a vállalatnak átadassék, továbbáa sziikségelendő, körülbelül 1800 folyó méter, 3 méter hosszú és 50 cm átmérőjű gömbölyű tölgyfa, valamint 156 darab 4 méter hosszú, 30 cm széles és 8 cm vastag hídlábdeszka díjtalanul adományoztassék... ”.18 A kérésnek a város eleget lesz, mire a vasúttársaság azonnal nekikezd a sínek kiszállításának, noha ehhez sincsen még meg a részletes építési engedély. Az ugyanis csak 1896. június 28-i keltezéssel kerül kiadásra, amely már a dohánybeváltó telepére vezető vontatóvágány építését is engedélyezi s megengedi a használt, de még jó karban lévő sínek beépítését is. A vasútépítés rekordidő alatt, 1896. szeptemberére elkészül, amikor is a 18-án tartott műtanrendőri bejáráson a vonalra az üzemengedélyt, Stáhl Géza városi főmérnök, Latinovics Mihály államépítészeti hivatal- vezető és a beosztott mérnök Szeybold Károly megadják. Ez a vonal, amely ekkor csak a Diószegi úti vasúti keresztezésig, mai felüljáróig tart, vegyes üzemre épült és engedélyeztetett, vagyis ló- és gőzerőre.

Alig néhány év és sürgetővé válik e vonalnak a közvágóhídig történő meghosszabbítása is. Ugyanis a közúti vasút végpontjánál ekkor

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 191

17 U. o. 1893. évf. 247. sz. (dec. 18.)

18 HBML IV. B. 1403/a 1896. ápril. 17. közgy. 71/3791. sz. hat.