A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A debreceni "lóvasúttól" a villamosig
1872. év őszén ....Pogonyi Amália, született Egglofstein bárónő és Henri F. Hewith, okleveles mérnök, mint vállalkozók...” ajánlatot tesznek Debrecen városnak a közúti lóvasút megépítésére azzal a feltétellel, ha a várostól e vasútra 50 éves koncessziót kapnak, a város a vasúthoz szükséges területet díjmentesen biztosítja és 3 millió forint összegű tőkét is biztosít a vasútépítéshez. Ezt a teljességgel egyoldalú ajánlatot a város szenátusa még csak tárgyalni sem hajlandó. Viszont az októberi közgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy a „Herzl és érdektársai” néven alakult társaság „...építési engedély iránt folyamodjék...”. Mielőtt azonban erre sor kerülhetne, Herei összekülönbözik a város vezetésével. Ugyanis azt kéri, hogy Debrecen városa a vasútépítéshez befektetett tőkéje után 6% kamatbiztosítást adjon számára, amit a város természetesen elutasít. Herei tehát bejelenti a vasútépítési szándékának visszavonását. De sebaj: vannak új jelentkezők, ám ezek is a 6%-os kamat város általi garanciájával hajlandók hozzálátni az építéshez Az 1873. év ezekkel a vitákkal múlik el s majd csak 1874 végén, egynémely városi polgárok emlékiratot szerkesztenek és juttatnak el a polgármesterhez, magyarázatot kérvén tőle a lóvonatú vasút építésének késedelméről. Mire a város december 14. napjára „...a helybéli lóvonatú vasút építésének haladása feletti tanácskozást...” hív össze és abban ....az ügy érdekében felkéretnek a városnak lakosai is minél nagyobb számban leendő megjelenésre... ”. E tanácskozás fő szervezője Telegdi László, aki magát bizottsági tagnak és érdektársulati jegyzőnek mond, bizonyára jogosan. E tanácskozáson kiderül, hogy eddig mindössze 40.000 forintnyi részvényt jegyeztek, ami csak kis töredéke az építés várható 200.000 forintos költségének. A tanácskozás a várost szóhtja fel nagyobb összegű részvény jegyzésére. Ekkor veszik hírét a városban, hogy Nagyváradon már épül a közúti lóvasút. De sokkoló az a hír is, hogy a pesti városi vaspályatársaság az 1873-ban 63.000 forint haszonra tett szert. Debrecenben pedig csak az álmodozókat foglalkoztatja a közúti vasút, mégpedig úgy, hogy véleményük szerűit ....a közúti vaspályánál a lóerő helyett gőzerőt kellene alkalmazni...”4 Ezek az álmodozók azt is tudni vélik, hogy a debreceni „tramway ” a vasúti indóház és a Bika-vendégfogadó közötti szakaszon a Piac utca két oldalán fog haladni: a keleti oldalon a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 179 U. о 1876. 35. sz. (febr. 19.) sz. 4
