A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A debreceni "lóvasúttól" a villamosig
180 Simonyi Alfonz: A debreceni r,lővasúttól” a villamosig nagyerdő felé, a nyugati oldalon az indóház felé. Ebből az egyenes vonalból „...a Széchenyi- és a Hatvan utca felé egy- egy szárnyvonal terveztetik és a városon kívül pedig egy szárnyvonalat bocsátanak ki az István Gőzmalomhoz...” a „tramway” második vonala pedig a vasúti raktárnál indulna ki és haladna a Salétrom-kaszárnya előtt( ez kb. a mai Salétrom utca), majd a tervezett terménypiacon (a mai Miklós utca végén volt egykori tágas tér) és a külső vásártéren át „...a város nyugati oldalát félkörben érintve a gőzmalomnál végződne...”. Ez volt tehát 1874-ben a ló vasút elképzelt vonala! Ekkor ismét új vállalkozó tűnik fel. Ugyanis „...a város területén tervezett lóvonatú vasútra 1876. április 12-én, a 4296. sz. alatt kelt intézvénnyel Schmidt de Wilde vállalkozónak adott előmunkálati engedély /...1877. és 1878. évben.../ további 1 évre meghosszabbítta- tott...”5 Majd 1879-ben újabb hosszabbítást kap a vállalkozó. Miközben pedig Debrecenben nem képes megvalósulni a városi vasút, addig - amint hírlik - Bécsben 1879. május 20-án kísérletet mutatnak be egy „tramway- gőzmozdonnyal”. A kísérlet sikeres és a bécsiek elhatározzák, hogy „...kocsijaikat nem lovakkal, hanem gőzzel húzatják...”. Bécs példáját hamarosan a magyar főváros is követi - a hírek szerint ahol „...az alkalmazandó gőzmozdonyok, amelyek a közúti vaspálya kocsijai elé fogott állatokat lesznek hivatva pótolni, nemsokára megérkeznek Pestre... ”, ahol alkalmazásukra hamarosan sor kerül. Debrecen város közgyűlése 1880 végén, amikor a közúti vasút ügyében szinte semmi konkrétum nem történt, teljes terjedelemben elfogadja és jóváhagyja „...a Fő-Piacz általános rendezése tárgyában beadott munkálatot /...egyúttal.../ annak fokozatosan, egymás után, alkalmas időben leendő foganatosításával a tanács megbízatik...”6 Ezt követően, de már 1881. év elején a sajtóban híradás jelenik meg, amely tudtul adja, hogy végre (!) „...Berger Henrik és Társának a lóvonatú vaspálya építésére a belügyminiszteri engedély megadatott...”. Ám a hír hamis, mert csak arról van szó, hogy nem az engedélyt küldi meg a beliigyér, hanem a kérelmet küldi vissza a városi törvényhatósághoz, több pontjával kapcsolatban felmerült kétségek tisztázása végett. A városi tanács újból megvizsgálva az engedélykérelmet, azt „...pártolandónak mondatván” határozatban mondja ki, hogy az „ter5 HBML IV. B. 1403/a 1878. máj. 9. közgyűlés 102/2275. sz. hat. 6 U. o. 1880. dec. 12. közgy. 248/6795. sz. hat.
