A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Ölveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI 31 A had téli elszállásolása alkalmat teremtett arra, hogy Thököly titkon tárgyaljon a német kormánnyal és a Portával. Egyre nyilvánva­lóbbá vált számára, hogy csak elismertetése esetén folytathat önálló, az erdélyi fejedelemtől független politikát. A nagyvezér kapucsi basája, Abdurrámán aga február végén Egerben vette fel a kapcsolatot a kuruc vezér bizalmasával. 1680. feb­ruár 6-a után pedig, amikor Strassoldóval Jolsván aláírta a fegyver­szüneti szerződést, a bécsi kormány képviselőjével is tárgyalt a béke létrehozása érdekében, igaz eredménytelenül. Apafi azonban a tárgyalásokról tudomást szerzett és ettől kez­dődően - átlátva Thököly szándékát - minden alkalmat megragadott, hogy az „álhatatlan” grófot a Portán lejárassa. A Konstantinápolyba küldött Vajda László erdélyi követ nemcsak Thököly kétszínű politi­kájáról számolt be, de Apafi képviseletében török katonaságot kért, hogy a felkelő had élére álljon. A fejedelem nemcsak nem kapta meg a támogatást, de tehetetlenül kellett tudomásul vennie, hogy a kuruc vezér külön követet küldhetett a Portára, akit ráadásul nagyobb érdek­lődéssel fogadták, mint saját emberét. Thököly április elején az erdélyi fejedelem megnyugtatására nem Bereg és Ugocsa vármegyékben jelölte ki a felkelő had téli szál­láshelyét, hanem Biharban. Ismeretes, hogy a császár nem ratifikálta a jolsvai armistitiumot, ennek ellenére nem kifogásolta a fenti megyék­ben kijelölt kvártély elfoglalását. A kuruc vezér helyzetét tovább erősítette az 1680 nyarán meg­kezdett támadás, amikor kisebb létszámú csapatai Morvaországban és

Next

/
Oldalképek
Tartalom